Hogyan koncentráljunk a játékunkra? Avagy a maximumot nyújtani, mindig.

FIGYELEM, NEM MINDEN SZÓ SZERINT ÉRTENDŐ! UGYAN AZON SZÓRA NEM BIZTOS, HOGY UGYAN AZ JUT AZ ESZÜNKBE! PRÓBÁLJ MEG ARRA KONCENTRÁLNI, HOGY MIT SZERETNÉK MONDANI, NEM PEDIG ARRA, HOGY ÉN MIT ÍRTAM ODA!

Hogyan nyújtsunk a maximumot, avagy a figyelem és a hit szerepe a játékban.

Azzal biztos senkinek nem fogok újdonságot mondani, hogy ebben a játékban is, mint mindenütt nagyon fontos, hogy mindig tudásunk legjavát nyújtsuk. Persze ezt leírni sokkalta könyebb, mint megvalósítani, de közel sem olyan nehéz, mint azt sokan gondolnák. Lévén a CS (szerény véleményem szerint) legalább annyira egy agy játék, mint puszta technikai "sport", nagyon fontos, hogy fejben ott legyünk, ahol kell. Persze lehetne mondani, hogy elég az, ha mindig le aimoljuk az ellenfelet, kérdést nem hagyva, de arra gondoltál-e már, miért van az, hogy egyszer 40be lövöd magad egy oldalon, máskor meg egy mamutot se találnál el a sotival? 
Biztos nem arról van szó, hogy hírtelen elfelejtetted hogy kell mozgatni az egeret!Nem bizony! És bár lehet épp egy rossz servert fogtál ki, vagy éppen a pára tartalom nem a megfelelő, esetleg rossz a csillagok állása. De általánosságban elmondható, hogy inkább fejben nincs minden rendben. Ezen kívül lehetnek olyan egyéb, gátló körülmények is, mint betegség, fájdalom, fáradtság, amik miatt nem megy a játék. De ha mélyen bele gondolunk, hogy ezek a tényezők tulajdonképp hogyan is befolyásolják játékunkat a végén arra fogunk kilyukadni, hogy bizony ezek a dolgok is csupán a fejünkben lévő hozzá állást befolyásolják. Ha mélyen bele nézünk a dolgokba, még a reflexünk is csupán egy mentális dolog, és semmi köze sincs ahhoz, hogy mennyire vagyunk tehetségesek. Hidjétek el nekem, a legjobb reflexekkel rendelkező játékos sem egy szuper hős, holmi ember feletti képeségekkel. Ő is ugyan olyan átlagos ember, mint te vagy én, csupán ő képes a fókuszát arra írányítani, amire kell.

Az első és egyben az utolsó tanácsom az, hogy mindig a játékra figyelj! Ez persze ennél sokkal bonyolultabb, és ezt megpróbálom a lehető legrészletesebben kifejteni a későbbiekben. A kulcs szó itt az, hogy mire figyelsz.
A figyelmed mindened, nem csak CS-ben, de az egész életben. Vedd úgy, hogy te magad nem is vagy más, csupán egy figyelő, és ami számít az az, hogy mire írányítod ezt a figyelmet. Ez most lehet nem fog sokatoknak túlzottan realisztikusnak, tudományosnak, meg elfogadhatónak hangzani, de az amit figyelsz az mindig növekedni fog.Tehát, ha a figyelmed arra irányítod, hogy te mekkora szar játékos vagy, akkor bizony szar is leszel, és nem fogsz sikereket elérni. Amíg te elhiszed ezt, és tényként kezeled, addig valóban szar játékos vagy. Első szabály a profizmusban az az, hogy te jó vagy. A legjobb! Ezt nem úgy kell ám felfogni, hogy most akkor megyünk a fórúmra, és hangoztatjuk azon véleményünket, miszerint mi gecire nagy sztárjátékosok vagyunk. Nem... Mi magunknak elhisszük azt, hogy mi vagyunk a világ legjobb játékosai, csak maximum még nem rendelkezünk elég tapasztalattal ahhoz, hogy ezt a felszínre hozzuk. De adottságaink megfelelnek hozzá, és ezt tudatosítani kell magunkban! Kérdem én, hány olyan profi játékost láttál már bármilyen sportban, aki azt feltételezte volna magáról, hogy ő nem lehet a legjobb? Szerintem egyet sem. Példának felhoznám d$t-t, az 1.6 scene-ből mindenki számára ismerős lehet, de gyanítom azok számára is jól cseng ez a név, akik életükben nem 1.6-oztak, csupán source-al játszottak. d$t-ről tudni érdemes azt, hogy rendkívül maga biztos volt. Mindig azt gondolta magáról, hogy ő a legjobb a világon. Mások ezért elítélték, azt mondták, hogy nagy pofájú, egoista, stb. Bár ezt neki nem kellett volna hangoztatnia a fórumokon, mert nem profi hozzá állás, mégis azt kell hogy mondjam, hogy a magához való viszonyulása helyes volt, és profi. Ha te azt hiszed magadról, hogy nem vagy jó, akkor ki fogja azt gondolni, hogy nincs igazad? Ha te magad sem vagy képes hinni magadban, akkor mégis kinek kellene?

Tehát első sorban ne legyünk túlzottan szerények ön magunkkal szemben. (Ez egy kicsit kacifántos, de később majd rájössz miért, ha tovább olvasod)

Második szabály, ismerjük el, ha hibáztunk. Addig amíg a saját hibáinkat sem vagyunk hajlandóak elismerni, addig hogy szeretnénk fejlődni? Mint mondottam, tapasztalatlanok lehetünk, ez nem gond. Rossz játékosok viszont valójában csak és kizárólag szánt szándékkal lehetünk. Amíg egy hibát tudatlanul követünk el, addig csupán tapasztalatlanságról beszélhetünk, és mint olyan nem megvetendő. Senki sem várhatja el tőled, hogy olyan dolgot tudj, amit még sosem tapasztaltál! Amit már megtapasztaltál, azt viszont illik tudatosítani, és legközelebb már e szerint cselekedni. Tehát a hiábinkat tudatosítani kell, és ha az valóban sikerült, többet már kizárt dolog, hogy ugyan azt a hibát elkövessük. Amíg ugyan abba a hibába esünk addig nem tanultuk meg a leckét! Ha megnézed, ez az élet minden egyes területén így van. Az élet addig fogja ugyan azt a feladatot eléd rakni, amíg meg nem oldod, és meg nem tanulod a leckét. Nem lehet egyetlen leckét sem kihagyni, mert ha nem vagy képes a fáradtságot venni hozzá, és levonni a tanulságot, addig akaratlanul is elfogod követni azt a hibát, ami oda vezet, hogy a probléma megint elő jöjjön.Tehát, a hibáinkat fel és el kell ismernünk. Ha ez sikerült, a hiba többé nem létező.

Harmadik feladatunk a játék során az őrült kifogások keresésésének mellőzése. Nagy a pinged, kevés az fps-ed, szar az egér, szar az egérpad, blablabla....Semmi sem számít! A körülmények adottak, és neked ezekhez kell viszonyulnod. A HA nem játszik, főleg nem counter-strike-ot. Fel kell ismerned azt a tényt, hogy nincs múlt és jövő, csak és kizárólag a MOST, EZ A JELEN PILLANAT LÉTEZIK! Éppen ezért felesleges azon agyalnod, hogy tegnap milyen jól ment a játék, vagy hogy holnap mennyire belőnéd azt a noobot, amikor már kinőtt a tejfogad, és nem fog viszketni az ínyed többé. NEM!! FELEJTSD EL!! Csak a MOST LÉVŐ JELEN PILLANATTAL SZABAD FOGLALKOZNOD!Majd ha kitudod a f*szomat verni holnap, szólj. Csak most tudod kiverni, holnap nem tudod kiverni, sőt a tegnappal se tudod kiverni.
Ha ezt sikerült felfognunk, akkor ebből egyenesen következhet a nagy felismerés is: minden nyavajgás, kifogás keresés, sírás felesleges. Egyik sem törődik az egyetlen létező idővel : a most-al. Ez egy nagyon fontos részlet, mert 99.9%-otok nem fogja megérteni mit is értek a "most"-alatt. A mostban nem tudsz gondolkodni, nem tudsz szó szerint "értelmezni". Mert ha egy gondolatban akarod ezt megérteni, az már a múltal fog foglalkozni. Megpróbálom számotokra ezt kicsit érthetőbbé tenni, de valószinüleg sok mindenkinek ez nem lesz továbbra sem érthető. Akinek nem az, az nyugodtan keressen rá ezekre (Eckhart Tolle, A most hatalma)! Tehát nézzünk meg pár tipikus gondolatot, ami csézés közben felmerülhet!

"De mit csinál az a nyomorék, hova dobja azt a flasht" - Ez itt a múlton való rágódás. Ami történt megtörtént, mostmár ugyan semmit nem tehetsz, nem tudod megváltozni, az a sődli flash már bizony oda ment, ahova. A figyelmed a mostról, az egyetlen fontos pillanatról egyből át tereled egy olyan gondolatra, ami csak a fejedben létező múltbéli eseménnyel foglalkozik.

"Ha ez a nyomorult tudna lőni, most nyerhetnénk..." A jövővel foglalkozol, még vége sincs a mérkőzésnek, te máris a végével foglakozol. Nincs értelme, mert a HA továbbra sem játszik, a srác úgy lő, ahogy, és neked semmi dolgod nincs azzal, hogy ő hogyan játszik. A jövővel meg aztán abszolúte.

"Ez a szerencsétlen lemákolt, pedig egy faszlow..." Lásd. első példa. Múlt, másokkal való foglakozás, ahelyett, hogy saját magaddal foglalkoznál. Ezt az időt arra kellene használnod, hogy meglásd azt, hogy mit hibáztál.

Sorolhatnám még nap estig, kifogás az van dögivel, mindig. A közös bennük az, hogy értelme nincs, a játékodon nem fog javítani, a jelen helyzeten pedig soha a büdös életben nem fog változtatni. Mert a jelen megváltoztathatatlan. Az mindig olyan, amilyen. Itt meg is jegyezném, hogy a jelennel harcolni (tehát a múltba révedni, meg a jövőbe meredni) a legfeleslegesebb, és legnevetségesebb dolog, amit csak tehetsz! Eldobni magadtól pont azt a pillanatot ami valójában létezik, és lecserélni olyan, csak és kizárólag fejben létező dolgokért, mint a jövőbeli dreamhack győzelmed, hát meglehetősen gyáva dolog...

Nos, most már ráébredtünk arra, hogy csak és kizárólag a jelen pillanat az ami létezik, és ami számít. És ugyebár beszéltem már arról is, hogy a figyelmünk a kulcs. Gondolom páran már kitaláltátok, hogy most ebből mi következik. A FIGYELMÜNKET A JELEN PILLANATRA KELL FÓKUSZÁLNUNK! Ezt nem győzöm hangsúlyozni!!! NINCSNEKE FELESLEGES GONDOLATOK, CSAK ÉS KIZÁRÓLAG ARRA FIGYELÜNK, HOGY MI TÖRTÉNIK A PÁLYÁN!!!!!! Értem? Nem veszekedünk az előző körön, nem most beszéljük meg, hogy pistike mekkora király volt NET-en, bezzeg LANon... Csak a most!!! A mostban nem lehet gondolkodni, ezt is értsétek meg! (Írd le egy papírra a gondolataid, és vizsgáld meg, hogy melyik foglalkozik a jövővel, és melyik a múltal. Egyet sem fogsz találni ami valójában a mostal foglalkozna. Mindig legalább 1 picivel már a múlton fogsz gondolkodni, vagy pedig a jövőn.)

-Akkor gondolkodni hülyeség? Kérdezhetitek...

Nem! Természetesen elemezni nem rossz dolog. Elemezhetitek a játékotokat, taktikákat, stb. A lényeg, hogy az agyad arra használd, amire kell. Az emberek 99%-át az agya használja, és nem fordítva. Kényszeresen gondolkodó az ember, és emiatt nem képes arra figyelni, amire kellene. Fogjátok fel ezt úgy, hogy te nem az agyad vagy. (hogy akkor mi azt most hagyjuk) Képzeld el azt, hogy van egy számítógéped (agyad), meg a user (te). Na most, ha a számítógéped folyamatosan hülyeségekkel bombáz (kényszeres gondolatok), hogy a fészkes fenébe akarsz te jó relfexekkel fejbe lőni valakit, ha közben fejben meg azzal foglalkozol, hogy kis pista egy büdös noobnak nevezett 2körrel ezelőtt? Azért elég egyértelmü, hogy így ebben a formában ez nem lesz könnyü. Muszáj, hogy csendet teremts az elmédben, és a belső párbeszédet abba hagyd!

Az EGO-d

Az ego-t sokan nem ismerik, félre ismerik, vagy szimplán össze tévesztik valami mással. Az egod minden amivel saját magad azonosítod. Nem csak az az egoista, aki sokat képzel magáról. Vannak negatív egoisták is, a depressziósok a tipikus példa erre. Az ego mindig speciálisnak, különlegesnek hiszi magát. Tök mindegy, hogy most ő amiatt speciális, mert CPL-t nyert, vagy azért, mert ő a világ legszerencsétlenebb játékosa, mert neki csak 99.99 fps-e van 100 helyett. A lényeg mindig azon van, hogy speciális, egyedi, különb legyen, mint a többiek. Ezen felül vannak fegyverei is, amivel a fentebb említett sztátuszt kívánja elérni. Ez pedig a tipikus viselkedési formák, amiket szinte minden egyes emberen, sőt, minden párbeszédben fel fogsz ismerni. Az első, hogy magát mindig nagyobbnak, többnek tüntesse fel, mint a másik egot. Ugyan akkor viszont a másik egot lealacsonyítja, hogy rásegítsen a dologra. Ismerős?

-Tegnap 20-3 ba lőttem magam pubon!-Áhh, az semmi, én 25-1be!Vagy
-Nekem egy Sennheiser pc140-es fülesem van, nagyon jól szól!!!-Az semmi, nekem egy Siberia v2 elite-em van!

Amit észre vehetünk az az, hogy itt most nem az információ megosztása volt a hangsúly. Teljesen mindegy volt a 2 fél számára, hogy a valójában a másik milyen értéket képvisel, a lényeg csupán azon volt, hogy neki több/jobb/szebb legyen. 
Nade ez hogy jön a cs-hez? Nos, a helyzet a következő. Amíg te azt hiszed, hogy te a gondolataid, és az egod vagy, addig eldobod magadtól a legnagyobb értéked. Azt, hogy te mindenható vagy.

Isten vagyok?

Igen. Te vagy az alfa és az omega. A kezdet és a vég. Hogy? Hát úgy, hogy semmi sem vagy, és még is minden. Ha az elméd el csendesítetted, többé már nem vagy "okos, buta, rossz, jó, ügyes, tehetséges, bunkó, stb..."Ha többet nem azonosítod magad puszta fogalmakkal, kitalált jellemzésekkel, puszta címkékkel, bármi lehetsz! Amíg nem hiszel magadról semmit, BÁRMIRE KÉPES VAGY! De ha te magadban el könyveled, hogy te ilyen meg olyan vagy, akkor hogy a frászba leszel képes arra, hogy amikor valami másra lesz szükség, akkor képes legyél azt nyújtani? Ha te azt képzeled magadról, hogy te egy AK májszter vagy, és jobb vagy AK-val, mint coltal, akkor alá írtad azt, hogy te szar vagy coltal, nem tudsz azzal lőni és kész. Az életed egyébből sem áll, mint HIT-ből. Hinni és tudni nem ugyan az. Ellenben a kettő ok-okozati összefüggésben áll. Ha én tudom, hogy dust2-őn nem vagyok képes b-t védeni, először hinnem kellett ebben. Hittem, figyelmem erre összpontosítottam, és valósággá is tettem. Én, saját magamnak. Így vagyunk képesek a figyelmünkel, gondolatainkal, és a hitünkel teremteni. Hinni abban lehet, amit még nem tapasztaltunk. Amit már tapasztaltunk, azt tudjuk. És mint mondottam, a tapasztalatban benne van mindig a tanulság is. És ha megtanultam a leckét, akkor már tudok. Tehát hinnem kell azt, hogy én jó b védő vagyok, oda kell menni, meg kell tapasztalni, figyelmünkel meg kell találnunk a hibákat amiket vétettünk, és már is jó b védők leszünk. És már tudjuk. De, ha elhiszem, hogy szar vagyok, akkor oda se megyek, és soha a büdös életben nem fogok megtanulni b-t védeni. Ez elég egyértelmü, nem? Tehát legyünk semmik, ne legyünk az égvilágon semmik sem. Emberek se! Mert, ha éppen emberfeletti teljesítményre van szükség, akkor nem túl jó, ha puszta embernek hisszük magunkat... :)

Kicsit általánosabban...
Amikor a körülményekről vólt szó, akkor kitértem betegségre, fáradtságra, fps gondokra, stb...
Ezeket is figyelmen kívül lehet hagyni, bár meglehetősen nehéz feladat. Ha beteg vagy, és minden bajod van, szédülsz, émelyegsz, inkább ne is játsz. Bár ilyenkor is lehetséges a maximumot nyújtani, meglehetősen nehéz. Felesleges ilyenkor próbálkozni, mert rendszerint kudarcal fog zárulni. A most elfogadásával elfogadjuk azt is, hogy perpillanat játékra alkalmatlanok vagyunk. Ha szar a netünk/gépünk, lagolunk vagy éppen fps problémáink vannak...Nos ekkor azt tudom tanácsolni, hogy egyszerüen felejtsük el ezt. Tudom elég nehéz megfeledkezni arról, hogy épp szaggat a játék, hiszen elég egyértelmüen a pofánkba fogja tolni az élet minden egyes másodpercben. De mégis kénytelenek leszünk ezen túltenni magunkat, mert másképpen nem lehetséges azt nyújtani, amire képesek vagyunk. Erről nem is szeretnék többet beszélni.
Továbbiakban, ha úgy érzed, hogy nem vagy képes a maximumot nyújtani, nem tudsz oda figyelni a játékra, éhes vagy, vagy éppen sziesztáznod kellene, mert úgy belaktál, vagy bevagy szívva, vagy részeg vagy, vagy akármi... NE JÁTSZ! Ez ennyire egyszerü. A profi focista sem megy fel a pályára ha stánikál, csak azért, mert ő játszani szeretne! Nem! Ő olyankor a figyelmét arra koncentrálja, amire kell, a felépülésére. Te is azzal foglalkozz, amivel kell! Ha épp párkapcsolati zűrben vagy, akkor azzal foglalkozz, hogy azt megold% Ha beteg vagy, ne azzal foglalkozz, hogy most játszani akarsz minden áron, akkor is, ha szar leszel! Ha beteg vagy, akkor a pihenésre, és a gyógyulásodra kell oda figyelned!

Nos, mint láthatod tanácsaim az élet bármely területén megállják a helyüket. Tudom, sokatoknak ez valami őrült hülyeségnek hangzik, esetleg van aki vallási baromságokat akar majd bele látni. Sok mindenki azt fogja hinni, hogy ő ezt már eddig is tudta, mert ezek egyértelmü dolgok. És valójában azok is. És valójában ezeket mindenki tudja. Csak épp nem figyel rá, és nem veszi észre, a pillanat hevében...:) Csak egy pár példát hoznék fel!Bele gondoltál már valaha, miért is szeretsz olvasni, filmet nézni, zenét hallgatni? Vagy csak másokat hallgatni, részeg lenni, bedrogozni? Miért szeretsz szerelmes lenni? Mert ilyenkor nem gondolkodol. Persze egy jó könyv eltudja az embert gondolkodtatni, és az a helyén is való akkor. De általánosságban ilyenkor végre nem azt halljuk saját magunktól, hogy "Pancser, mindig mindent elszúrsz..." "Nekem soha semmi sem sikerül!" Stb... Csak egy kérdésem van, ki nevez pancsernak kit? :) Kettő van belőled? :) Jegyezd meg, te mindig az vagy, akinek mondják. Aki mondja pedig az egod, és éppen azért okol téged mindenért, mert ő magát szeretné jobbnak érezni. Ahogy mindig.

Ha megérted a mondandóm, és valójában megérted, eljutsz a megvilágosodásig, és "buddha" lehetsz. Ugyanis a vallások nagy része ugyan ezt akarja elérni, csak idő közben már annyi csúnyaságon estek át, hogy megfeledkeztek valódi céljukról. Ha a mostal foglalkozol, és semmi mással, többé nem leszel ideges, mérges, csalódott, csak és kizárólag vidám, és boldog. Kiegyensúlyozott, bölcs, és nem utolsó sorban figyelemre méltó. Tehát srácok, FIGYELEM A MOSTRA!!!

Köszönöm, hogy el olvastad a mondandóm, remélem hasznosnak vélted! Kívánom mindannyiótoknak, hogy sikeresek legyetek ebben a játékban, hogy mindig képesek legyetek arra figyelni, amire szükséges, és hogy mindig minden körülmények között a maximumot tudjátok nyújtani! Sziasztok!