Képkocka / Másodperc

Minden játékos számára fontos a magas FPS. A kérdés viszont, hogy mennyi az elegendő fps szám? 25? Netán az akadó 1000 fps sem elég? A válasz nem csak egy egyszerű meggyőződésen alapul, hiszen ez függ az embertől, valamint a képernyő / kép-től is, amit éppen néz. Ezt a két elemet fogjuk most megvizsgálni játék szempontjából.

Az FPS - vagyis a Frame Per Second - a gép által felénk sugárzott másodpercenkénti képkocka számát jelöli. Mint tudjuk, a képek sorozata akkor válik folyamatossá az emberi agynak, ha azt minél nagyobb számban van. Sajnos, akinek nem a legújabb masinája van, nem mindig képes a grafika-díjnyertes játékok stabil futtatására. Nekik tehát annyira le kell venniük a videó beállításokat, míg egy bizonyos kritikus pontot el nem ér az fps számlálója. Több vélemény is létezik, és kering az interneten erről a kritikus határról. A legkisebb érték a 18. Ez az a szám, ahol az agyunk - megfelelő körülmények között - képes egy gyenge minőségű, és hosszú távon nem élvezetes filmet elkészíteni a képkockákból. A filmgyáraknak ez kényelmes lehetett volna, hiszen nekik kisebb hordozót (kazetta, DVD) kell legyártaniuk, viszont a közönség számára ez nem nyújtott  volna hosszú távú élvezetet. A filmtechnológiának tehát el kellett érnie a kritikus 24-30-as limitet, hogy nagyobb körökben is hódítani tudjon. A szemünk és agyunk párosa ilyenkor már egy relatíve élvezhető filmet képez le, azonban itt is jelen van még az említett „megfelelő körülmény".

Bizotsan nem sokan gondolkoztatok, hogy a mozikban miért van olyan sötét. Az oka nem a mellettük ülő ellentétes nemű egyén elszórakoztatásának leplezése, hanem a film realisztikusabbá való tétele. Az emberi szem ilyenkor a képet sokkal világosabbnak - szinte világítónak - látja, és ez segít abban, hogy a képek egymás utáni sorozata jobban egybe folyjék. Egy jó példa erre az, amikor kocsinkat vezetjük, és este egy országúti fénnyel közlekedő új jogosítványú jól kiégeti a retinánkat is új xeon fényszórójával. Ekkor érdemes régi Kresz-oktatónk tanácsát megfogani és félrenézni, hiszen ha belenézünk, elvakulhatunk akár több másodpercre is, és látni fogjuk a fény körvonalát. Ez történik a film sötétben való vetítésénél is. Ilyenkor egy képet tovább láthatunk, és ez segít a folyamatossaág szimulálásához.

Az otthoni tv-nél és képernyőnél ez még jobban érvényesül, hiszen ezek megjelenítő részei apró pontokból állnak, melyek erősen világítanak. Itt azonban a Hertz, vagyis Hz is fontos. A régebbi tv-k 50-60 Hz (50-60 villanás másodpercenként, attól függően hogy EU vagy USA szabvány) értékekkel üzemelnek, napjaink közkedvelt karácsonyi ajándéka - a plazmatv-k - viszont 100, esetleg annál többel. A gond viszont ott van, hogy ha egy kevés képkocka számú filmet nézünk egy új monitoron. Ilyenkor megtörhet a kép, és ütemesen furának tűnhetnek a képek, valamint a megjelnítő felénél egy érdekes vízszintes vonalat vélhetünk felfedezni. Ilyenkor az történik, hogy a két érték nincs összehangolva (szinkronizálva). Sokkal egyenletesebb tehát az agyunk számára egy stabil 30 fps-es filmet vagy játékot, egy 60 Hz-es képernyőn nézni (persze messziről).

A mai technológia azonban lehetővé teszi ezen értékek többszörösének megjelenítését is. Így lehetővé válik a Vsync, vagyis a képkockák a Hz-hez való egyeztetése is. Így, ennek hála megszűnhet az úgynevezett képtörés, amit legtöbbször akkor látunk, ha közel ugrálunk egy falhoz.
Sok screenshot-ot láthatunk, ahol a teszt gépeket a multiplayer játékoknál „akadó ezres" vagyis stabil fix 1000 fps-t láthatunk. Sokan azt vallják, hogy ez az energia pocséklása, hiszen a képernyők nem képesek több képet megjeleníteni a Hz limit miatt, és kényelmesebb a szemnek is. Ez egy nagyon jó érv, hiszen a saját szemünk „kényelmét" mindig előrébb kell rendelnünk. Azonban az ember beépített versenyszellemének, és a rossz játékkódoknak hála, előnyhöz juthat az, aki több fps-sel játszik. Akik régi kövület gépeiket újra cserélik, azok mindig szokatlanul kezelik először a régi játékukat. Nem véletlen, hiszen ilyenkor legtöbbször sokkal több információ jut az agyunkba, és sokkal több jut el a központi szerverhez is. Ez nem csak azt eredményezi, hogy gyorsabban és folyamatosabban tudunk fordulni, de a több adatnak (packet-nek) hála, gyorsabban is haladhatunk a pályán, és nagyobbakat is ugorhatunk. Nyílván ezek nem szembetűnők, csak akkor láthatóak, amikor kiélezett szituációkból jövünk ki győztesül hála az arany árú masinánknak. Azonban itt is érvényes a szinkronizálás, csak itt a netes adatokat sorait kell rendeznünk. A „rate" paranccsal be tudjuk állítani, hogy milyen típusú netsávunk van, a „packet" számmal pedig beállíthatjuk a szerver és a gépünk között küldözgetett adatforgalom mennyiségét. Így ilyenkor érdemes ezt az fps-sel összekoordinálni, hiszen ekkor lesz a legstabilabb a pályán való virtuális mozgásunk. Sajnos aki 30-40 fps-sel garázdálkodik a publikon, nem sok lehetősége van a minimális packetszám használatára, hiszen minden nagyobb multi játékban meghatározott fps limit és packet szám korlátolás van a népszerű szervereken, ezzel megakadályozva azt, hogy tisztességtelen előnyhöz jussanak a játékosok.

Sokan az úgynevezett „kurblizós" (fél Mbit alatti) internetükkel, a játék közben még mindenféle dolgokat töltögetnek. Ilyenkor a sávszél nyilvánvalóan korlátozódik, azonban a fix beállításoknak ekkor már ellent mond. Ekkor a ping-ünk megnő, és a szerverrel való kapcsolatunk stabilitása egyre jobban elvesződik a cyber-térben. Ezért érdemes nem csak a saját játékunk miatt, de a többiek szórakozása végett is teljes szélessávval a játékra koncentrálni. Sajnos ez nem mindig rajtunk múlik, hiszen hol az itthoni ellenőrizetlen szolgáltatók, hol a félre-konfigolt anti-cheat programok is jól elronthatják játékunkat.