Péntek délután,
már megint a PGCC-ben, kezdek félni, hogy a helyi vagány üzletvezetõ (akit éppen ismerek) egyszer oda lép hozzám és ellentmondást nem tûrõ hangon követeli a lakbért, no meg kezében ott ficánkol papírlap: bazsóra háruló egyéb díjak, azaz a rezsi. Még szerencse, hogy a helynek nincsen külön WC-je, akarom mondani toalettje. Az este közeledtével megszaporodnak azon nõi egyedek, akik teljes bizonyossággal megbuknának párjukkal együtt a Kölyökklub elsõ fordulójában a bemutatkozós részénél. Lassan eltûnnek a garázslakó fiatalok is, akik õsemberek módjára pingálják a
parkolóház falait elszenesedett cigaretta csikkjeikkel. Node még mindig péntek délután van, egyre kevesebben a csücsülnek a kávézóban, bár fedetlen italt nem lehet behozni, mégsem kávézik senki. Új vendég nem teheti be a lábát, nem is értik, nem tudják mi történik most második otthonukkal ezekben a percekben. Beletörõdnek. A „rendes” és a „valódi” világot elválasztó nagy üvegajtók csendbe várakoznak a helyükön és kezdik érteni miért nem engednek be több „egyszerû” felhasználót a kávézóba. Elõször peza és anee bukkan fel a végeláthatatlan mozilátogatók tengerében. Itt a jól informáltak és az okosan kombináló egyedek már tudhatták mi következik. Hogy sajnos, vagy szerencsére én jól informált vagyok és okosan kombinálok. Nem, nem arra gondolok, hogy végre leesett a tantusz peza és anee kapcsolatát illetõen, még csak nem is ezt logikáztam ki. Másról volt akkor szó,
ez kuLi és foDy megérkezésével teljesen biztosra vehetõ volt. Már csak várni kellett a tömegre. Lassan az ajtó is felkészült a rohamok visszaverésére, tudta a teremben ott settenkedik legnagyobb kisegítõje, aki állítólag szürke pólóban és kötött sapkában akart, és végül vett egy üveg
Jägermeistert! Tovább
Archív cikk áttöltve: 2012/03/29 · Eredeti szerző: bazsowicz
Az utolsó vendég is elhagyta a termet, õ már nem is akarta megérteni a kialakult helyzetet. Miért van az, hogy neki ki kell mennie, de a bajárat elõtt egyre több ember várakozik, méghozzá táskákkal a hátukon? Sebaj, ügyesen lavírozva köztük távozott. Peza már zárta is ajtót. Kezdetét veszi a második éjjeli PG Cyber party, melynek köntöse alá még egy mini 1.6 verseny is befért. Most mindenki elhelyezheti rajtam a kedvenc színû Post-It jegyzettömbjére felírt válogatott szavait (ha van olyan egyáltalán) és ha úgy érzi továbbolvashat. Az üvegajtó bezárva, még egy szál cigi, egyre nagyobb a nyugtalanul várakozó tömeg elõtte. Hamarosan kilenc, kuLi is nagy nehezen feladja a harcot laptot egerével és kisétál. Ugyebár a csapatok csak ötösével léphetnek be az utóbbi hónapokban sokat látott gépek és falak közé. Ismerõs arcokat is felfedezni vélek, habár a játékosok nagyrészt teljesen ismeretlenek számomra, de ez miért okozna problémát, hogy ne legyen maradásom? Pedig volt rá lehetõség, hogy emeljem kalapom és távozzak, mivel nyílt az ajtó, bár ha jobban belegondolok, esélyem se lett volna a bezúduló tömeg ellen. És ami még fontosabb eszem ágában sem volt elmenni! Összesen nyolc csapat érkezett a pillanatok alatt esti versennyé avanzsált bootcampre, sõt a versenyen kívül is jöttek még csapatok, emiatt is volt folyton a beszéd tárgya, hogy ezt meg lehetett volna rendezni 12 csapattal is!
Habár nem rajongok kifejezetten az 1.6-ért nem vetem meg az azzal játszókat, nem veszítem el a fejem, hogyha szóba jön ez a téma vagy a név, nem tagadom, nagyon jól éreztem magam és megkockáztatom, sõt, egyenesen kijelentem, hogy a legjobb versenyem volt a PGCC-ben. Ne kérdezzétek miért, igaz tudok írni a saját módomon, de azt a feelinget nem lehet visszaadni. Ezt lehet félreértelmezni és csacskaságnak vélni vagy más egyébnek. Habár lehet ez a kijelentés az éjszakázásnak és annak a „pár” üveg italnak köszönhetõ melyet soron kívül engedtünk be a helyiségbe. Hatalmas meglepetésünkre megérkeztek a külföldi PGCC nagy hatalmú földesurai is, olyan állapotban, mely felé mi is tartottunk azon az este. Konkrétan nem tudták merre is van az elõre. Természetesen ahogy az lenni szokott a két nép fiai gyorsan megértették egymást a koccanó poharak felett, melyek egyre gyakrabban ugrottak egymás nyakába és puszilkodtak össze. A cseh srácokkal nagyon nehéz volt szót érteni, mivel mi nem tudunk csehül és nekik részegen angolul nem nagyon pörgött a nyelvük és az agyuk sem. Habár mikor megkérdezték tõlünk, hogy mit jelent az hogy „tétek a tiéteietid”, talán legelõszõr a csajok néztek össze és hoztak minket is képbe, hogy bizony itt a nõi mellekrõl van szó. A lehetõ összes csajozós szövegrõl kikérdeztek minket és eltûntek. Közben már javában nyüstölték egymást a srácok, sikerült, hacsak néhány szót is váltani a társoldalnál dolgozó cikkíró kollégákkal és számos új pléjert megismerni a másik közösségbõl. Valahogy sokkal nyugisabb volt a légkör. Sokat töprengtem vajon miért lehetett ez a „lan” olyan szó számomra, mikor az [OBi] csapatával két versenyt is nyertem. Megmondom õszintén nem tudom pontosan, de valami nagyon megfogott. Bevallom az elején voltak kisebb fenntartásaim mit fognak hozzám szólni, mivel mindenki szeme elõtt ott vannak az 1.6 vs. Source viták. Kellemeset csalódtam. Igaz Boci és peza nagyon céltudatosan közölte a jelenlévõkkel, hogy ez a srác a cs2hu-nál van és Source-ozik. Egy rossz szó nem érkezett. Ugye említettem már, hogy kellemeset csalódtam? Nagyszerû élményekkel és társasággal gazdagodtam. Nos, itt jön képbe a sajátos elméletem, melyet sokatokkal már meg is osztottam, de tény, van benne valami, ha már oly sokan mondják, hogy van benne valami. Szóval én egyszerûen a Source scene nagy részét Gamestar szökevényeknek tartom, akiket az idõ fogai szépen lassan lerágcsáltak innen. Hogy miért? Emberünk megveszi az újságot, elolvassa a cikkeket, a HL2 közben pedig duplán élvez. Ezután megveszi az istenített játékot játszik vele és látja, hogy ott van mellette egy Counter-Strike: Source nevû játék. No megnézi már azt is, hogyha így adták mellé. Jééé neten játszok vele élõ emberek ellen és lehet csapatokat csinálni! Tyûûûdejjóaztaaaaa! A többit már tudjuk.
Negyed négy. A hely 75%-osan kihasznált, azzal tértek vissza a cseh srácok, hogy a magyar nõk a „very hard” kategóriába tartoznak. Állítólag félnek tõlük, vagy inkább az ábrázatuktól? És érkezett az a mondat, amely minden sikernél, gyõzelemnél többet ér: „Mi odakint ilyet soha nem fogunk tudni csinálni!” mondták. Õszintébb nem is lehet, ezt látni rajtuk. Ennyi elég. Ezért megéri terelgetni a játékosokat. Kiestek de nem mennek haza, miért mennének. Ez errõl szól nem másról. Érdekes párhuzamot vonni, Source-os csapataink egybõl hazamennek miután kiesnek és gyakran az eredményhirdetést sem várják meg. Vajon miért? Lehet azért nem mentek haza mert késõ volt és nem tudtak hazamenni vagy azért mert egy összeszokott, régi társaság? Miután a csehek bedaráltak minket Timos-al HL2DM-ben úgy érzetük újabb adag gyógyszert kell magukhoz vennünk. Ez még mindig olyan finom mint régen, gondolja mindenki. Eközben lassan felszárad Ranker munkája, aki egy üveg bortól fosztott meg két kiszáradás küszöbén leledzõ honfitársunkat. Úgy érezte át kell festenie a lerakott padlólapokat vörösre. Tudtátok, hogy sokunk kezében milyen jól áll az egér helyett a felmosórongy, miközben arról ábrándozunk, hogy a Mammut homlokzatán a saját képünk köszön vissza ránk? kuLi újra az ismerõs mozdulatokkal érkezik a pulthoz, egyre jobban gyöngyözik a homloka, hangulat a késõi órák ellenére frenetikus.
Elérkezik a reggel, Pezával a parkolóházban újra rágyújtunk egyre, majd még egyre Summázunk. Nagyon jó volt a verseny, ez a kis lan maga. Említettem, hogy nekem a legjobban tetszett az eddigiek között, csak nincs rá válaszom miért. Pedig van, itt áll a szövegben minden, csak el kell olvasni és látni ami mögötte van, nem csak a felszínes képekkel buherálni. Aki nem látja a kontrasztot az ellentéteket…
Van példánk. Van idõnk.
Még egy dolog ami fontos lehet. Messzirõl érkezõ ember azt mond, amit csak akar, hozzám jöttek messzirõl és ez alapján ítéltem meg egyes embereket. Csak ismételni tudom önmagam: kellemeset csalódtam. Még egy dolog. Lehet nem kell kötelezõen úgy viselkednünk mint egy kurblival felhúzható, két lábon járó bohócbábu, amely megállás nélkül skandálja, hogy „K**** a**átok 1.6-osok!!!” és „K**** a**átok Source-osok!!!”. Pont.
Ezúton szeretném megköszönni Bejjának, anee-nak és pezának a szervezést és a lebonyolítást és az italokat! A többieknek pedig a lehetõséget, egészségetekre!!! Valamint szeretnék pezának boldog születésnapot kívánni mégegyszer!
CUnextTIME!