A SEx hagyományos formájában a végnapjait éli. Alkatrészeket vásárlóknak már csak november elejéig élhetnek a kedvezményes vásárlás lehetőségével.
A Sulinet Express a hazai számítógépes piac Szent Grálja, megmentője volt 2003-ban, bár Krisztus vére helyett „csak” súlyos milliárdok lapultak benne. Akkoriban még egy számítástechnikai cégnél dolgoztam, így tudom, hogy a programra a számtech cégek valóban, mint a nagy lehetőségre vártak, és ebben nem is kellett csalódniuk. Az első csonka év (2003-ban csak fél év), óriási, mintegy 23 milliárd forintnyi forgalmat hozott. A tendencia tavaly már csökkenést mutatott, hiszen az egész év alatt mindössze 22 milliárd forintnyi áru talált gazdára, idén pedig örülhetünk, ha a 10 millárd meglesz.
Idén ősszel felröppentek a hírek, miszerint a SEx jövőre már nem lesz elérhető, a Pénzügyminisztérium nem szeretné a felmerülő adókiesést kezelni. Erre meg is volt a jó okuk, hiszen a programnak egy célt nem sikerült maradéktalanul teljesítenie, mégpedig azt, amiért létrehozták. A terv szerint a SEx célja az otthoni számítógépek számának növelése, a számok nyugati átlaghoz történő közelítése volt. Ez az első évben úgy látszott, sikerülhet is, hiszen a számítógép-ellátottságban a növekedés mintegy hat százaléknyi volt, ám ez a növekedés tavaly már éppen csak meghaladta az egy százalékot. Történt ez annak ellenére, hogy az első év után a szabályok módosultak, szigorodtak. Kikerültek a programból olyan eszközök, amik nem kapcsolódtak szorosan a számítástechnikához. Az egyértelmű volt, a második évben elmaradt a várt növekedés, emiatt a szabályoknak a számítógép penetráció emelkedését kellett segíteniük. Mint láthatjuk, a várt eredmény elmaradt.
Idén ősszel a kormány komoly takarékossági programot hirdetett. A szűkülő derékszíj mögé úgy tűnt, nem fog beférni a SEx által elvitt adóbevétel sem. A Pénzügyminisztérium joggal bírálta a programot, hiszen a második két év eredménye a nullához közelít, ezzel együtt viszont tetemes kiadást jelentett a költségvetésnek.
Pont emiatt, és azért, hogy a program jövőre is éljen, újabb, komoly változtatásra szánták el magukat az oktatási tárca illetékesei. A fentiekből kiderült, hogy az igazi cél a számítógép-ellátottság növelése volt, vagyis az, hogy lehetőség szerint minél több háztartás rendelkezzen ilyen géppel. A számítógépek számának növekedése természetesen az internet elterjedését is segíti, így a programmal rögtön két legyet lehetett volna ütni egy csapásra.
Az új szabályok szerint november elejétől csak komplett gépeket lehet vásárolni, teljes egészében megszűnik az bővítés, a hardverelemek külön megvásárásának lehetősége.
Kérdés, jó ez így? Érdekes módon az első félév, vagyis az az időszak volt a legeredményesebb, amikor lényegében válogatás nélkül lehetett mindent vásárolni, aminek egy hajszálnyi köze volt a számítástechnikához. Nehéz kideríteni, hogy ezt a sikerességet az indulás előtti reklámhadjárat, a félelem a program gyors megszűnésétől, vagy a sok hardver és a kiegészítő eszközök vásárlásának lehetősége generálta. Ami biztos, hogy az első pályázat megszűnése, a második és a harmadik forduló változtatásai nem segítettek semmit, sokak szerint csak arra szolgáltak, hogy a csökkenő összforgalom miatti bevételkiesést pótolják azoknál a cégeknél, akik a tűzhöz közel ülnek. Így történt vagy sem, ma már mindegy is, ami biztos, hogy a program nem érte el az eredetileg kitűzött célt.
Nem célunk a kritika ebben az esetben, hiszen érezhető egyfajta irány, amerre a program halad. Várható volt, hogy az első idők kánaánja után szigorítások következnek, hiszen a költségvetési kiadások nem álltak arányban a megvalósulás sikerességével. Először 2004 januárjával az olyan tanulással, oktatással összeegyeztethetelen tételek kerültek ki a megvásárolható termékek listájáról, mint a játékvezérlők, játékkonzolok vagy a plazmatelevíziók. Az év közbeni második változás száműzte a digitális fényképezőgépeket, viszont beemelte az addig nagyon hiányzó alaplapokat. A következő fontos újítás az volt, hogy a visszaigényelhető hatvanezer forintos adó mellé a vásárláshoz rendelkezni kellett hatvanezer forintnyi önrésszel is. E, mondhatjuk, lényeges változások mellett a SEx harmadik fordulójának már csak egyetlen célja volt, a minőség javításának zászlaja mögé bújva az értékesítő cégek számának csökkentése, a bevételek centralizálása.
A harmadik forduló előtti változásokat kritizálhatjuk ugyan, de nem érdemes. A cél jól látszott, erősíteni a hardvereladásokat, kivenni a felesleges terheket jelentő tételeket. Persze itt is voltak olyan eszközök, amelyek eltávolításába beleköthetünk, de ne tegyük, feltételezzük, hogy a jó szándék volt a vezérelv. Amibe mégis bele kell kötnünk, az a hatvanezer forintos önrész bevezetése. Miért nem tetszik ez nekünk? Az ok prózai, pont azok az emberek estek el a géphezjutástól, akik igazán rászolulók voltak. Már az eredeti kiírás is erősen csökkentette a szegényebb rétegek lehetőségeit, hiszen a hatvanezer forntos adóvisszatérítés csak azoknak jelentett segítséget, akik ennyi adót befizettek az év során, vagyis volt miből visszaigényelni. Azok, akik keveset kerestek, vagy minimálbérre voltak bejelentve, nem tudták a kedvezményt igénybevenni. Ha mégis volt valami adóbefizetés, amiből, ha nem is a teljes összeget, de valamit visszakapták volna, akkor abban már mindenki biztos lehet, hogy az önrészhez szükséges összeget nem tudták előteremteni.
Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lett volna, aki élni tudott a lehetőséggel, hiszen az egyre szűkülő középréteg még így is megengedhette magának a vásárlást.
Igaz, ami igaz, az első félévben boldog-bodogtalan Sulinetre vásárolt, ha volt rá szüksége, ha nem, azonban az is biztos, hogy a sok ”ha nem” mellett ott volt a sok „ha kellett" is, így bár a program a vártnál nagyobb forgalmat és adókiesést eredményezett, a számok megmutatták, hogy ez nem teljesen értelmetlenül történt.
November elsejétől tehát újabb, minden eddiginél komolyabb szigorítás következik be. A harmadik forduló nyertesei maradnak, tehát az akkor létrejött konzorciumok forgalmazhatnak továbbra is Sulinetben. Sajnos nem változik a hatvenezer forintos önrész intézménye sem, ami viszont változik, mint már fent írtuk, a megvásárolható termékek köre. Ez tehát azt jelenti, hogy a program novembertől már semmilyen más célt nem tűz ki maga elé, mint a konkrét számítógépszám növelését, vagyis novembertől semmilyen hardverelem nem lesz külön megvásárolható csak és kizárólag komplett gépek vásárlására nyílik lehetőség.
Elvben biztos, megtérülési arányaiban biztos jobb, mint az eddigi módszerek, de valamiért úgy érezzük, a program már nem lesz a régi, az első év növekedését, forgalmát már nem lehet megismételni. Amúgy nem szabad szó nélkül hagyni azt sem, hogy ennek az első évnek (és 2004 első félévének) levét idén itta meg a piac. Az idei év első felét nyugodtan minősíthetjük katasztrofálisnak. Egyes cégeknél a forgalom csökkenése az előző évhez képest elérte a 40, volt ahol az 50 százalékot. Ezt jórészben a Sulinetben elért jó eredményeknek köszönhettük, hiszen akinek kellett valamilyen alkatrész, az akkor, az első egy évben megvette. Olyanok is megvették az alkatrészeket, akik a fejlesztést később szerették volna eszközölni, ám a Sulinet lehetőségét nem szerették volna elszalasztani. Az akkori vásárlási kedv görbe felső pontja után idén az első félévben érkeztünk a hullám legmélyebb pontjához, és csak remélni tudjuk, hogy a jövő év elején nem egy egy újabb, az ideinél is komolyabb hullámvölgy következik.
Mit írhatunk zárszóként? Csak annyit, hogy a magunk részéről drukkolunk a program sikeréért, hiszen mindannyiunk érdeke a nyugathoz való felzárkózás, a számítógépek elterjedése, az interneten elérhető információtömeghez való hozzáférés elősegítése. Azt is írhatjuk, hogy aki hardver, és nem komplett gép vásárlásán töri a fejét, az szedje össze hamar a forintjait, és bővítse még most memóriáját, cserélje le processzorát vagy vegyen új házat, mert november elsejétől erre nem lesz lehetősége!
Hajrá Sulinet, hajrá gép nélkül tengődők, kívánjuk, hogy tudjatok egymásra találni!
Forrás: HardverOC