KODIAK - Akira

A csapat jó volt. Magabiztosan nyertük meg a GPS 6-ot. Mindenki bizakodó volt és elszánt, csak Gioban éreztünk némi gyengeséget. Olyan ez mint amikor a farkasok megérzik, hogy az egyik társuk gyenge és csak hátráltatja őket a vadászatban. Érdekes falka volt az ancients. Tovább
Archív cikk áttöltve: 2012/03/29 · Eredeti szerző: KODIAK

---

"Gio, nagyon jól játszott, nem voltak mélypontjai, folyamatosan hozta a formáját, viszont nem volt meg benne az a kirobbanó akarás mint a többiekben, és néha igen csak feszülten állt egyes helyzetekhez. A csapatban nagy volt az akarás egy cél elérésére, ez volt a WCG, és nem féltünk néha gátlástalanul embert cserélni, vagy nagy nyomást gyakorolni a társainkra azért, hogy jobb eredményt érjünk el. Nem törődtünk a barátsággal, csak az elérni kívánt céllal, ezt mindenki tudta, így volt voltak óriási hisztik egy-egy ember csere után. Így került ki Gio, Beast, Deep, Piki és így lógott az én fejem felett is hogy kikerülök a csapatból.

Én még a kezdetek kezdetén (Stratos Lan 1.6) kerültem a csapatba, ami egy jó lehetőség volt arra hogy igazán jó játékosok között is meg tudjam mutatni, megállom a helyemet közöttük. Ami a Source csapatot illeti, ez egy szűz terület volt, nem voltak kialakult csapatok, nem voltak betokosodott élvonalbeli játékosok, így volt lehetőség valami újba és egyedibe kezdeni. Az ancients előtt közép szerű 1.6-os csapatokban játszottam, éppen csak annyira játszottam amennyire a csapat engedte, vagyis nem vittük túlzásba a dolgot. Mindig is szerettem volna jobb csapatba kerülni, mivel tudtam hogy meg tudnám állni a helyemet, még ha totális más is a játék stílusom mint a nagytöbbségnek.

Sosem voltam elvakult 1.6-os, miután pár napja próbálgattam a Source-ot feltünt hogy sokkal kevesebb a random faktor a játékban mint az 1.6-ban volt, igaz hogy a rota/tunk lövés nem adott annyira fix alakot mint 1.6-ban, viszont a burst lövések sokkal pontosabbnak tűntek.

Imádtam készülni, szerettem látni ahogyan fejlődünk. A Giga liga volt erre a legalkalmasabb mérce, nem semmi érzés átélni azt ahogyan a csapatod először a magyar ranglétrát mássza meg, majd az európai csapatok között is átvált az ismeretlen senkiből, a rettegett Magyarokká. Rengeteget játszottunk, nagyon keményen készültünk.

Kodiak volt a vén róka, ő volt a csapat apukája, aki már megjárta „vietnámot", eleinte skillben is vitte a prímet, a játékon belüli irányítás sokáig az ő kezében volt. Visszagondolva érdekes, hogy mennyire megváltoztatta ez a csapat. Eleinte megkérdőjelezhetetlen magabiztossággal osztotta az igét, de idővel, ahogyan a két friss „titán" Deep és Piki, skillben lemostak minket a pályáról, kezdett máshogyan állni a dolgokhoz. Kiakadt, visított mint egy kislány, anyázott, totál meghibbant, de nem csak ő, mindenki. Iszonyatos anyázások, őrjöngések zajlottak le, Deep, Piki, Kodiak, és köztem, négy iszonyat önfejű ember, mindenki jobban tudta mint a másik. Más csapatot ez azonnal széttört volna, de nekünk sikerült egységgé szerveződnünk, senki nem adta alább, inkább teret adtunk mindenkinek, ez lehetett a kulcsa a csapatnak. Öt ember, saját elképzelésekkel és játék stílussal, akik mégis tudnak egységként együtt dolgozni. A lényeg hogy Kodiak, a játékon belüli tejhatalmú úrból, egy csapat tag lett, akit nem egyszer hurrogott le a jó nép, mégis megtartotta a tekintélyét, talán lesett neki hogy lehet máshogy, lehet jobban mint ahogy ő azt a vén fejével kogondolta . Ő volt az egyik legnagyobb összetartó erő, a WCG-re a apukából, nagyapó lett, aki még lőni is tudott…..néha.

Sloby, a rettenthetetlen Slobakka a Wuki. Olyan volt mint egy bálna a piranyák között. Tette a dolgát nyugiban, meglőtte amit kellett, nem akadt ki, nem volt ideges, ő volt anyuci. Nem láttam nála stabilabb, higattabb játékost, tökéletes csapat játékos volt. Játékon belül és kívül is ontotta magából a jókedvű baromságot. Egy két há…k*rva anyád….. Imádtam, és még most is szeretem, állati egy arc.

Deep. Vörös Lajos a gizda gyerek. Kétszer tettük ki a csapatból, ez talán elmond mindent. A neten egy iszonyat nagypofájú, mérhetetlenül öntelt, beképzelt ember volt. Szerették is jó sokan. Majd bele őszültünk Kodival mire valamelyest sikerült pórázra szoktatni. Viszont. Ő volt az ember aki a lelkesedésével az egekbe tudta emelni a morált. Tudott békítően hatni, feloldani a feszültséget. Totális káosz. De. Úgy játszott, mint kevesen, ha elkapta a ritmust, és sokszor elkapta akkor nem volt, ami megállíthatná. Még Piki is csak pislogott, meg hümmögött egyes megmozdulásai után. Az AVP-t úgy használta, mint más az AK-t, ha nála volt az AVP nem volt pardon.

Piki, volt csoda gyerek. Az 1.6an is jó volt, de az ancients-el lett az aki. Nagyon hasonló volt Deep-hez, viszont sokkal kiegyensúlyozottabban hozta a totális „i pnwd your face of" teljesítményt. Viszont akkora fürdős k*rva lelkületet is nehéz találni, mint az övé. Ha Piki besértődött akkor, akkor mint a szájhúzás napokig. Deep legjobb kis partnere volt, a hogyan csináljuk ki egymást játékban. Bárki bármint mond, ő volt, és lesz is Magyarország legjobb játékosa. Az egyetlen játékos aki bármikor megszégyenítette volna a teljesítményével bármelyik, top csapatot a világon.

 

Feszültség? Piki utálta Deep-et, Deep rühelte Piki-t, én nem egyszer akartam agyonverni Deep-et, Kodiak engem tartott hülyének…Sloby meg….Sloby-t mindenki szerette. Szétszedtünk egymást, darabokra. Az igazat megvallva, senkit nem érdekeltek a személyes problémák, lehet hogy 1 perce ment az anyázás, de ha meccs volt, akkor 100%-os figyelem, leszartuk azt mi történt az előbb. Az anyázások legendásak voltak, először komolyan ment, később ez lett a nyugtató eszköz., egy jó nagy röhögve kiosztott „A k*rva anyádat" után minden lazán ment. Jókor jött ki a Belga albuma is. Az egy-két-há lett a himnuszunk egy időre.

Nem volt gyengénk. Az erősségünk pedig: Kodiak, Sloby, Deep, Piki, Akira."