KODIAK - Deep

Deep: "Azért álltam be a csapatba , mert az akkori legjobb jatékosokból állt és mert imádtam Gioval együtt játszani, na meg Pikivel tudtam , hogy mikre vagyunk képesek együtt...

Tovább
Archív cikk áttöltve: 2012/03/29 · Eredeti szerző: KODIAK

---

Egy olyan csapatot mondhatnék amelyik komolynak mondható és az az nF. (piki és deep ott játszottak együtt többek között a stratoslanon is - kodi) Mindig is komolyan vettem a játékot, alapból olyan személyiség vagyok , hogyha valamit csinálok azt vagy 100%-al vagy sehogy. Én mint mindig nyerni akartam , és ugy láttam ez a csapat képes lehet ilyesmikre.

 

Szerintem a source 1 nagyon jó játék, megvan a maga varázsa, kicsit 1.6, kicsit 1.3, kicsit szebb, lényegében ugyanaz de ebben vagyok a legjobb, ismerem minden pixeljét, ez olyan érzés mint DoZeR-nek az 1.6.
Giot szerintem azért cseréltük le , mert kellett még 1 skillgép. Gio higgadt megbízható játékos, de keveset fragelt. Ennyi , semmi személyes dolog nem szólt közbe, egyszerűen nyerni akartunk.

 

A Felkészülés életem egyik legszebb nyara volt, hülyeségnek tűnhet, hogy nyáron 5 idióta csak a gép előtt ül minden nap. De mindennek megvan az ára. Én tudtam mindig is, hogy meghozza gyümölcsét, mert jó volt a csapat:

Kodi: Vele néha nagyon közel, néha nagyon távol álltunk egymástól, csak a cél volt igazából ami mindig közös volt. Voltak jó és rossz pillanataink.
Piki: Őt ismertem a legjobban a csapatban, néha veszekedtünk anyáztuk egymást, néha pedig nem játszottunk volna 1 kört se egymás nélkül. Tökéletesen kiegészítettük egymást, amit én nem lőttem be azt belőtte ő. Ez volt az egyik sikere a csapatnak.
Sloby: Őt igyekeztem minél jobban megismerni , sajnos nem volt elég időnk. Kétes poénjai vannak, van pár dolga ami érdekes, de kell ez is hogy jól érezzük magunkat.
Akira: Ő vele álltunk legtávolabb egymástól , nem vagyunk teljesen 1 hullámhosszon, de hiába hinné azt bárki, ez a játékban egyáltalán nem számított, ugyanúgy öleltem át egy győztes meccs után mint a többieket. Ott, akkor mindig verhetetlennek éreztem magunkat.

Szerintem elkerülhetetlen egy komoly csapatnál az , hogy veszekedjünk. Annyi időt töltöttünk együtt, hogy előbb utóbb mindenképp kijöttek volna ezek a dolgok. Kurvaanyázást meg sose gondolta senki sem komolyan. Másnapra mindenki bánta az egészet és folytattuk ott ahol abbahagytuk , 100%-osan egy cél felé, megnyerni a következő versenyt.

Erősségünk abban volt , hogy kiegészítettük egymást. Gyengeség? Ezt sose éreztem rajtunk."