Két WCG-vel a hátam mögött pontosan tudtam, hogy még koránt sem pihenhetünk, bármilyen nehéz felkészülésen vagyunk túl. A legnagyobb hiba amit egy csapat elkövethet egy ilyen kvalifikáció megnyerése után, hogy hátradől a székben és kienged. Sajnos Piki úgy érezte, hogy elege van a source-ból egy időre, és 1.6-os versenyekre is elmenne azokra készülne egy másik csapatban, így velünk nem nagyon akart gyakorolni. Sajnos ha valaki nem gyakorol, akkor az egész csapat nem gyakorol, ami persze előre vetíti a kudarc lehetőségét. Beszéltünk Pikivel, hogy a csapatnak gyakorlásra fejlődésre, de legalább szintentartásra szüksége van és játszanunk kell. De Piki tartotta magát ahhoz, hogy neki nem fogjuk megmondani, hogy mikor mit csináljon. Okosabb dolog lett volna kompromisszumos megoldást találni, de mivel az idő sürgetett és a csapat nagyrése sem a higgadtságáról híres.
Pikinek közös megegyezésre ultimátumot adtunk, hogy vagy készül velünk, vagy kirakjuk a csapatból és stawrosszal folytatjuk a felkészülést. Piki nem fogadta el az ultimátumot. Szerintem azért, mert azt hitte, blöffölünk és nem fogjuk kirakni a legjobb játékosunkat a cél előtt. Mi is tudtuk jól, hogy Pikinek óriási érdeme volt abban, hogy megnyertük a WCG kvalifikációt és azt is, hogy nélküle sosem lesz ugyanolyan a csapat, de ha valaki a csapat érdekénél előbbre helyezi a saját személyes dolgait, pont akkor, amikor a legfontosabb megmérettetésre készülünk, azzal szinte megsemmisíti a csapat összetartását. Ezt nem engedhettük meg, erőt kellett demonstrálni, hogy Piki is megértse azt, hogy ez a verseny most fontosabb annál hogy ő egyénieskedjen. Ennyire kedvező pozícióbol még sosem indulhatott magyar csapat a WCG-n, hiszen szinte az egyetlen source orientált csapat voltunk és Európa legjobbjaival edzhetünk. A legnagyobb butaság lett volna a cél előtt kiengedni.
TOVÁBB >> Archív cikk áttöltve: 2012/03/29 · Eredeti szerző: KODIAK