Minõség kontra mennyiség

Olvasgatván a nemzetközi gaming portálok hasábjait bukkantam rá egy remek cikkre, amely Lawrence „Malystryx” Phillips tollából származik, aki témájának egy igen aktuális jelenséget választott, ugyanis az egyre elharapódzó mennyiségi-újságírás ellen emeli fel a szavát. Egyre inkább terjed ugyanis az a téves nézet a különbözõ, e-sporttal foglalkozó oldalak körében, hogy az egyetlen cél a nézettség növelése, amihez bármilyen eszköz felhasználható. Ennek következtében rengeteg haszontalan, igénytelen és sokszor valótlan hír kerül a nagyérdemû elé, akik közül többen ezért pártolnak el egy-egy portál látogatásától. Vajon ez a folyamat megállítható, vagy végleg eltolódik az újságírás a bulvársajtó irányába?

Az e-sport újságírás válaszúthoz érkezett: a hírek egyre nagyobb tömegben, egyre gyakrabban és gyorsabban záporoznak felénk, de vajon ennek szükségszerûen a minõség rovására kell mennie? A mennyiség válik fontosabbá akkor, amikor a minõségnek kellene az elsõ számú prioritásnak lennie? Sok szerkesztõ ezekre a kérdésekre „igennel” felel, de vajon miért?

Amint Chris0 „The full story or not so” címû, remekbe szabott írásában leszögezi: a szerkesztõknek/hírezõknek igenis van bizonyos fokú felelõssége, és ezáltal hatalma az e-sport jövõjének alakításában, akár pozitív, akár negatív irányban. Pontosabban: „a kellõ professzionalizmus hiánya egy feladatkör ellátására éreztetni fogja negatív hatását az e-sport jövõjét tekintve”.

Nem vagyok a találgatások, híresztelések ellensége, hogy is lehetnék, amikor még a Manchester Unitednek is megvan az erre alkalmas felülete a honlapján, ez a mai média szerves része, ezt eszem ágában sincs vitatni. Azt azonban sajnálatosnak tartom, hogy ezen híresztelések száma az utóbbi idõben ugrásszerûen megnõtt, méghozzá egy látszólag egyértelmû ok miatt. A rengeteg terjengõ szaftos pletyka az oka, ugye? Hát nem. Az egész csak egy elfuserált kísérlet arra, hogy minél több szemetet tudjanak kipakolni a fõoldalra és azt mondhassák, hogy õk bizony mindenrõl képben vannak és amit õk nem adnak hírül, azt nem is érdemes tudni. Lehet, hogy túl konzervatív vagyok, de én még mindig szívesebben olvasok el egy átgondolt, érdekes cikket, vagy egy ötletes demó-elemzést, mint egy noname fórumozótól származó pletykára épülõ találgatáshalmazt.

Fenntartásaim azzal kapcsolatban vannak, hogy a hírezõk és szerkesztõk közül hány tud valójában írni. Írás alatt szavak egymás után illesztését értem, ezzel mondatokat alkotva, közben elkerülvén az olyan kifejezések használatát, mint a „powerhouse” (~nagyágyú), amitõl minden alkalommal idegrohamot kapok, ahányszor csak látom, hiszen majdnem minden cikkben elõfordul, ami egyszerûen röhejes. Én vagyok az egyetlen aki észreveszi, hogy a legtöbb úgynevezett szerkesztõ egyszerû klónnak tûnik. Ugyanazokat a mondattípusokat ismételgetik, az összes irományuk mentes bármiféle személyes megnyilvánulástól. Olyanok, mint a robotok, akik nem képesek másra, csupán közhelyek ismételgetésére.

Számít ez egyáltalán? Talán nem, azonban ez rendkívüli mértékû elpazarlása azoknak a lehetõségeknek, amelyek révén az író fejleszthetné képességeit. E helyett õk inkább a korrektorok munkáját megnehezítve rájuk hagyják azt a cseppet sem nemes feladatot, hogy munkájukat publikálható formába rázzák, ahelyett, hogy a saját képességeiket próbálnák fejleszteni. Az emberek nagy része túlságosan belemerül abba, hogy megpróbáljon hasonlítani másokra, akik már letettek valamit az asztalra, pedig talán jobban járnának, ha a saját útjukat járva próbálnának bizonyítani és elismertséget szerezni. Remélem, hogy az olvasók pusztán az írásmódról és a megfogalmazásról felismerik egy hírrõl, hogy az én kezem munkája, nem pedig bármelyik másik SK szerkesztõé, ahogy ugyanez érvényes erre a cikkre is.

Sajnálatos módon az e-sport újságírás még nem termelte ki a maga krémjét, ami a jó cikkírókat illeti, így a legtöbb portál kénytelen beérni a szerényebb képességû munkatársakkal, akiknél az egyetlen szempont, hogy aktívak legyenek, és gyorsak. A gyorsaság az elmúlt években egyre inkább elõtérbe került, amióta megindult a versengés az oldalak között, hogy ki tudja elõször hírül adni a legfrissebb fejleményeket. Teszik ezt ahelyett, hogy pár nap múlva, a legnagyobb unalom közepette arassanak egy jól megfogalmazott, igényes cikkel. A mai valóság azonban az, hogy senkit nem érdekel egy királynõi angolban megírt publikáció, jó lesz a Fabio Capello féle „paraszt angol” is. A lényeg: „Híreket akarok. Gyorsan. Nem baj, ha nem tökéletes.”

Persze hazugság lenne azt állítani, hogy senki nem képes ma igényes módon írni. Igenis vannak olyanok, akikben megvan a képesség, hogy az e-sport újságírást a következõ szintre emeljék, ám azzal is tisztában kell lennünk, hogy egyeseknek ez inkább az egyéni dicsõség hajhászásában, mint a közösség érdekének elõremozdításában merül ki.

Tonnaszám kerültek elõ cikkek (nevezzük inkább irományoknak) a MYM-eSTRO botrány kapcsán, ám egy részük kizárólag azzal a céllal íródott, hogy meglovagolva a felháborodott e-sport közösség tiltakozását, meghozzák az egyéni hírnevet az írónak.

Azonban az érem másik oldala sem csillog szépen. Mivel ennyire kevés az igazán jó író az e-sport sajtóban, így azok közül, akik a szûk elitbe tartoznak, többen ezt a felsõbbrendûség státuszaként értelmezik, és ahelyett, hogy gratulálnának a másiknak egy-egy igényes publikáció okán, inkább hangolják magukat a másik ellen olyan gondolatokkal, hogy „Haha, azt hiszi, hogy olyan jó. Na majd én megmutatom neki, ki itt a jani. MWAHAHA”

Természetesen minden író szeretne a legjobb lenni, de amikor már az ügy átlendül személyeskedõ harcba, a személyes dicsfény hajhászásába, akkor hajlamosak a szerkesztõk elfelejteni, hogy bizony a közösségért dolgoznak, vagy legalább is kellene dolgozniuk. Sokan ezen firkászok közül a figyelem középpontjában állnak, százak és ezrek olvassák irományaikat, így a tarsolyukban fellelhetõ legbonyolultabb szakkifejezés használata helyett talán célravezetõbb lenne a legérthetõbbet alkalmazni, mert az embereknek kell hogy szóljon a mondanivaló, nem önmaguknak.

Csakúgy, mint bármely szakterületen az életben, vannak, akik szeretik azt, amit csinálnak, és vannak, akik csak a pénzt szeretik, ami azzal jár. Senki ne essen tévhitekbe, az e-sport újságírásban nincsenek hatalmas pénzek, még én sem kapok fizetést azért, amit csinálok. Sõt, a legendás Carmac sem hiszem, hogy nyújtott limuzinokban furikázna, és szórná két kézzel a pénzt a rajongók közé. Ám mégis, a kamaszok közül sokakat elvakít a pénzbeli haszon, amit az írással szerezhetnek, és lám, rögtön elfeledkeznek a közösségrõl, és az egyetlen céllá az önmagának való megfelelés, és a megszerezhetõ pénz maximalizálása válik.

Egyelõre nincs középutas megoldás, csak végletek. Az egyik oldalon állnak azok az „írók”, akik alig tudnak összeeszkábálni pár értelmes és koherens mondatot, a másikon pedig azok, akik kizárólag a pénzért, a hírnévért és a legtöbb hozzászólás begyûjtéséért publikálnak, és egyáltalán nem érdekli õket a közösség, amiért pedig elméletben dolgoznak.
Sokan szólnak hozzá egy-egy cikkhez olyan stílusban, hogy „nagyon gyenge cikk” és „itt van benne egy helyesírási hiba, lol”, pedig ennyi erõvel õk is pennát ragadhatnának és írhatnának igényes cikkeket, aminek következtében nem maradna hely az igénytelenebbek számára. Ami igazán fontos, az nem az, hogy jól írsz-e, vagy rosszul, hanem, hogy megvan-e benned a kellõ eltökéltség és akaraterõ ahhoz, hogy fejleszd magad és ne elégedj meg egy középszerû teljesítménnyel, azzal nyugtatva magad, hogy majd a korrektor elhiteti az olvasókkal, hogy te bizony nagyon jó vagy.

Addig, amíg az írók és szerkesztõk nem lesznek képesek félretenni az önzõ, személyes érdekeiket, valamint nem lesznek képesek elszakadni a korrektorok segítõ munkájától és vinni egy kis eredetiséget az irományokba, addig az e-sport újságírása ugyanilyen tempóban fog csak sodródni, az igényes munkák pedig a kukába kerülnek.

Amennyiben jó képességekkel rendelkezel az írás terén, küldj be egy cikket valamelyik e-sport oldalhoz, habár az emberek sokszor elfelejtik, hogy az „újságírók” is egyszerû halandók, akik hajlamosak arra, hogy munkájukkal egyfajta „Isten” státuszt próbáljanak kivívni maguknak a közösségen belül, ahelyett, hogy inspirálnák az olvasókat és fejlesztenék a saját képességeiket. Igenis képesek vagytok küzdelemre kényszeríteni ezeket az alakokat a posztjuk megtartásáért, hiszen mindenki újságíró valamilyen szinten. Egy dolgot ne felejtsetek el:

Minõség a mennyiség felett, mindörökké.