PGCC - Az igazság náluk van

Végleg becsukódtak elõttünk a PGCC üvegajtajai, melyek elõl elbontva az otthont adó üzletház ütött-kopott, koszos molinóit meglátjuk a hazai Counter-Strike scene tükörképét. Nem csak egy ajtó záródott be, négy ember számára pontosan egy évet adtak, mielõtt õk is belenézhettek ebbe a tükörbe. A mi oldalunkról. Tegnap ígértünk egy interjút a kávézó dolgozóival, azokkal az emberekkel, akik nélkül a PGCC üzlete csak egy internetkávézó lett volna a többi közül. Sokan csak STAFF jelzõt akasztották rájuk, sokan már névrõl is ismerik õket. Szeretném nektek bemutatni a minket folytonosan kiszolgáló, elhivatott csapatot, azaz bejját, BugBeaR-t, Timos-t és Akeem-et. A mai kérdezz-felelekben eredetileg mind a négyen megszólaltak volna, azonban Akeem elfoglaltságai miatt nem tudott benne szerepet vállalni, pedig az általa látottak és gondoltak különösen fontosak voltak, mivel Ákos eddig még nem találkozott az eSport-nak nevezett…mivel is? Erre a kérdésre is választ kaphatunk bejjatól, kinek elsõdleges feladata vevõkkel való kapcsolattartás és kommunikáció volt, választ kaphatunk Timos-tól is, aki a versenyekért felelt, valamint az általunk jól ismert BugBeaR-tõl, aki a menedzseri pozíciót is betöltötte. Akeem kivételével mind a hárman elmondják miért kellett a helynek bezárnia, miért mûködtek dolgok úgy ahogy, sõt, igen markánsan nyilatkoznak a hazai piacról és az egyes közösségekrõl is.

A szerkesztõség és a hazai Counter-Strike: Source közösség nevében köszönjük a PGCC munkatársainak az együtt eltöltött évet és a scene felé irányuló kemény munkát. Tovább az interjúkhoz
Archív cikk áttöltve: 2012/03/29 · Eredeti szerző: bazsowicz

---

Mielõtt belevágnánk az interjú lényegi részébe, kezdjük az alapoknál, melyek ismerete nélkül a válaszok még több kérdõjelet vetnek fel. Sokan még mindig el vannak veszve a PGCC szerkezeti felépítésében, hierarchiájában. Néhányan az idõk alatt kihámozták BugBeaR szerepét, a munkatársak feladatkörét, azonban még nyáron is lehetett olyanokról hallani, hogy az [OBi]-nak részesedése van az üzletben, PIGSTICK a tulajdonos és egyéb szájhagyomány útján terjedõ fals információkat. Hogyan épült fel a rendszer, kik voltak a tulajdonosok és a vezetõk?

Timos: Üdvözlöm az olvasókat! A PGCC (Pro Gamers Cyber Café) egy cseh franchise alapján mûködõ üzletlánc. A Mammut-os PGCC volt ügye az elsõ (és utolsó?) magyarországi üzlet. A fõ atyaúristen egy középkorú Cseh úriember, a magyar képviselet -PG Cyber Café HU Kft.- vezetõje egy magyar hölgy. Hivatalosan az ügyvezetõ menedzser BugBeaR volt. Az már egy másik történet, hogy BB az [OBi] menedzsere is. Ebbõl sosem volt visszaélés (nem tényleg nem, MONDOM NEM)! BB feladata volt a kapcsolattartás a magyar vezetõvel illetve a Cseh technikai személyzettel, alatta egy fokkal mi voltunk a STAFF. Bejja, Akeem, 2ro, és jómagam. Mi láttuk el a ház körüli teendõket, nyitottunk zártunk. Mindegyikünknek volt egy speciális feladatköre.
 
BugBeaR: Kihámozták a szerepem ? Az roppant jó, mert egy év alatt nekem nem sikerült : ) Az a baj, hogy ez nem vicc. De ne menjünk a színfalak mögé, kezdetben én is asztaltörölgetõ voltam. Bejjával és Ákossal karöltve megalkottuk a Switch DreamTEAM-et, amit a szeptember 5-ei megnyitón elég nehezen tudtunk már kiejteni, hiszen kicsit több lett az alkohol többlet. Persze errõl 2ro is tudna mesélni, de hát neki kisebb gondja is habosabb ennél :) Egy biztos, a Cseheket odavertük az elsõ nap buliban, én kikaptam Fifában míg Ákos közölte, hogy nem vagyok a testvére, ami genetikailag is lehetetlen :) Ennyi megrázkódtatás után elindultunk egy pontosan egy éves úton! Én is, mint mindenki STAFF-ként kezdtem, és érdeklõdve valamint csodálva figyeltem egy ilyen hely mûködését. Jab-nek köszönhettem pozícióm, akivel mai napig tartjuk a jó kapcsolatot valamint Õ tevékenykedett akkor a menedzseri pozícióban. Október tájékában Zsomborra, több jó rendezvény után, nem tartottak igényt a külföldi vezetõk, így egy Cseh srác maradt a magyar egység élén. Ekkor 2ro, Bejja, Ákos és Én alkottuk a csapatot. Timos késõbb csatlakozott miután pestre költözött és én munkát ajánlottam neki, lévén ismertem habitusát a D-Lan Source szervezése után. Elõször az [OBi], majd a PGCC berkein belül kapott lehetõséget a bizonyításra, ezzel több-kevesebb sikerrel élni tudott. A többiek rábólintottak, így Timos a csapat tagjává vállhatott. E tájt a Cseh fõnököm már minden felelõséggel felruházott, így a menedzseri pozíciót örököltem s elkezdtünk a munkát. Késõbb Õ is kivált a cégbõl és egyedül maradtam a teljes magyar egység koordinálására, ez közel hat hónapig tartott.


A másik igen közkedvelt kérdés, a „hogyan lehet ilyen állást találni?” illetve „mit kell tudni egy ilyen munkahely betöltéséhez?”

Timos: Tavaly ilyenkor kezdtem meg a fõiskolai tanulmányaimat egy fõvárosi neves fõiskolán, de valahogy nem „adta be”. Ekkortájt látogattam el elõször a PGCC-be, ahol épp munkaerõt kerestek. Megírtam az önéletrajzomat, és megkaptam az állást.

bejja: Több mint egy évvel ezelõtt, kaptam egy telefonhívást JaB-tõl, aki újonnan induló e-sporttal foglalkozó céghez keresett egy „ütõképes” csapatot. Tetszett, amit felvázolt, szóval rögtön igent mondtam. Ezt a mai napig nem bántam meg, mivel remek kollegákkal, barátokkal gazdagodtam a PGCC által. Így lehettünk két személyes stend up comedy társulat Buggal, rögtön megismerkedésünk napján. Majd Csernus betegei, az elsõ komolyabb hetet magunk mögött tudva.

BugBeaR: Hazudnék, ha azt mondanám nem kell hozzá ismeretség. Miközben el voltam foglalva az aggregát kereslet és kínálat alakulásával és azon összefüggéssel midõn az adó változtatásával a kereskedelmi középpont megváltozik és mindennek hatása a pénzpiaci manipulációk elmozdulásához vezet, csörgött a telefonom. Jab volt, aki Prágába invitált egy számomra ismeretlen csapatba, valamint megkérdezte, nem érdekel egy a cyber café és ami mögötte van. Mivel pontosan egy hetes eltávon voltam a suliból a diploma miatt, pár napra rá már a vonaton ültem karöltve Bejja-val, Jab-el és két másik hölggyel, akik nevét személyiségi jogok miatt most nem említeném. Mivel roppantul tetszett az ötlet, augusztusban már a konkrét csapatot ismerhettem meg és felhangzott az ének:

„nemrég még volt egy kocsmám..” („letépem az aurádat!”)

Mivel nagyon tetszett, amit láttam, nem volt nehéz jól dolgoznom, hiszen a gépek szereléséhez hálózatokhoz, karbantartáshoz egészen jól értettem, lévén apám cégénél hasonló emberek mellet dolgoztam közel hat évet a suli mellett.


Milyen szerepet játszottak a magyarországi PGCC mûködésében a cseh fõnökség döntései, mennyire kaptatok szabad kezet a versenyek és egyéb, az üzlethez köthetõ tevékenységek szervezésében?

Timos: Mivel franchise jellegû volt a hely, mindent úgy kellett csinálni, ahogy a csehek csinálták. Ezzel csak az a gond, hogy semmilyen dokumentumot, NoHow-t nem kaptunk a Cseh féltõl.

bejja: Egy mondat jellemezte eleinte a versenyeinket és a mûködésünket egyaránt. Méghozzá az hogy: „Ez van!” Tehát amit a Cseh oldalról utasításban kiadtak, azt tûzön-vízen keresztül kellett vinni, néha az ésszerûség határait súrolva is. És mindehhez mi adtuk az arcunkat. Mi kaptuk a kritikát, amire persze csak egy válasz volt lehetséges, mégpedig az, hogy: „mert a csehek ezt mondták.” Valahol megértem a hozzáállásukat. Egy olyan országból érkeztek ahol a PGCC évek óta meghatározó eleme az e-sportnak. Csakhogy nem számoltak sem a magyar mentalitással, sem azzal, hogy egy már meglévõ (rosszul, vagy jól, nem az én tisztem meghatározni) felosztott piacon szeretnének érvényesülni. Mire pedig rájöttek arra, hogy talán érdemes, minket is meghallgatni azzal kapcsolatban, hogy mit hogyan kellene szervezni, lebonyolítani, addigra ahogy a jelek is mutatják már késõ volt.

BugBeaR: Mondhatom, hogy bár szabad volt a kezem, a döntéseket nem én hoztam. Mielõtt menedzser lettem, természetesen a parancsok betartására korlátozódott minden. Egy más kultúra megszokása nem ártott a magyaroknak sem, hiszen roppant egy kényes közösség a miénk. Most fény van , most hideg van, most nem úgy megy az egerem mert 1.66os a sens és nem úgy gyorsul mintha 1.66,5 lenne. Ilyen külföldön nincs – leülsz és játszol ha fúj ha világít ha ordibál és nyersz – mert ezért kapod a pénzed, ezért vagy profi, de ha nem vagy az lesz másik tíz aki a helyedre ül.

Kérdésedre a válasz, az elején elég sok behatárolt momentum után mire oda jutottunk, hogy hass, alkoss, gyarapíts már régen kiosztották a lapokat, és amit mi tudtunk tenni az kimerült abban, hogy próbálkoztunk minden erõnkkel a legjobb minõséget produkálni ADOTT KERETEK közt.

Ez talán az egyik problémaforrás, ami idáig vezetett, a szervezetlenség.


Túl kézenfekvõ és kényelmes lenne feltenni azt a kérdést, hogy „miért zárt be a PGCC”, így a témát a egy másik nézõpontból közelítjük meg, hogy mindenki számára kirajzolódjon a kávézó útja. Elsõ körben arra lennék kíváncsi, hogy volt-e olyan pont az üzlet mûködése alatt, mikor úgy éreztétek itt bizony bajok lehetnek? Mik voltak az okok?

Timos: Mivel nekem ez elsõ munkahely volt, ezért én csak késõbb vettem észre a már jól látható jeleket, hogy itt bizony gondok vannak. Okok? Ez nem Csehország! Ez a mondat minden hónapban minden cseh döntés után elhangzott.

bejja: Hmmm…talán a legelején???? Na jó annyira nem, de már a megjelenéskor látni lehetet, hogyha nem lesz a hozzáállásban változás, akkor sajnos ez nem sok jót fog szülni. De, azért tegyük azt is hozzá a Csehek védelmében, hogy a magyar játékos scenék (tisztelet a kivételnek) nem igazán fogadták pozitívan a PGCC megjelenését. Persze ennek az oka is az, hogy mindenki féltette a kis szemétdombját, vagy éppen sértõdöttséget érzett azon, hogy nem keresték meg együttmûködés céljából, és ezért minden befolyását felhasználva próbálta az akkor még csak pár hete hónapja nyitva lévõ üzlet hitelét aláásni. De azért az okok közt a legnagyobb súlyt bizony az nyomta, hogy a Cseh tulajdonosok számukra teljesen idegen területen próbáltak, egy olyan erõszakos marketinggel érvényesülni, ami azonnali ellenállást szült.

BugBeaR: Nekem legjobban az tetszett, mikor felhívott valaki, aki több Café tulajdonosával beszélt és úgy döntöttek, hogy a PGCC versenyek idejére összegyûjtik gépeik és egy teremben ingyenes versenyt szerveznek és így SENKI sem fog eljönni a PGCC rendezvényeire. Meglepõdött mikor azt válaszoltam: „sok sikert! Szombaton és vasárnap akkor internet kávézóként mûködik a hely, nem pedig verseny arénaként, így jobb is nekem. Ha segítség kell, bátran!” – És nem állítottam valótlant, hiszen ha kinyit a hely a versenyek teljes idejére, jobban termelt mintha ott ültettem volna a 12 csapatot. A verseny kizárólag egy plusz volt, egy nem kötelezõ teher sok esetben.

Talán ez jellemezte legjobban a magyar piac reakcióját az agresszív cseh üzletpolitikára. A Valve rendszer szerintem helytelen bevezetése mellett a közösségek a másik sarkalatos pont. Kritizálni mindenki tud, megoldást talán öt embertõl hallottam a problémára. Sajnos nem vagyunk érettek a problémakezelésre, pedig ez a hely nekik, a játékosoknak is volt azon felül, hogy NEM!!!!, és ez a legfontosabb, NEM!!! tekintette kötelességének a terem a versenyek szervezését. Ez csak egy plusz volt és így utólag már elmondhatom, hogy teljesen PR jelleggel mûködött, haszon nem volt rajta. A fõ ok az volt, hogy sajnos nem értették meg egy év után sem külföldi kollégáink, hogy ez a piac nem ugyanaz, mint amivel kinn találkoznak és a testreszabás mûvelete elég lassan és körülményesen zajlott. Bajok mindig voltak, de azért voltunk mi, hogy megoldjuk õket. A megoldások minõsége pedig erõsen függött a külhon mûködésétõl.


Akkor úgy kérdem: egy olyan dátumot kérnék, mikor elõször úgy éreztétek, hogy kicsúszhat alólatok a talaj?

Bejja: Szerintem, ez nem köthetõ dátumhoz, inkább egy rapszodikus folyamatnak írhatnánk le.

BugBeaR: Itt nincs dátum. Az üzleti életben nincs garancia csak rizikó. Ez nem jött be. Nem volt ekkora a baj, egyszerû üzleti elhatározás jelentette a végét mindennek.


Ha a külföldi vezetõség, ennyire rövid pórázon tartott benneteket biztos vagyok benne, hogy voltak próbálkozások annak érdekében, hogy szabad, szabadabb kezet kapjatok. Elértetek valami érdemlegeset vagy süket fülekre találtatok?

Bejja: Természetesen voltak próbálkozások, feszegettük a határainkat, és néha úgy tûnt egy apró lépéssel talán közelebb kerülünk ahhoz, hogy megértsék mi az, ami itt mûködhet. Igazán nagy szerepet vállalt ebben Akeem és BugBear, akik folyamatosan próbálták letolni a Csehek torkán az ötleteinket, általában kevés sikerrel. Illetve mikor engedtek ezen a pórázon, már késõ volt. De errõl Bb vagy JaB bõvebben tud mesélni. Remek ötletek hulltak porba, a Csehek makacssága miatt.

BugBeaR: Egy-egy csapat brainstorming alkalmával annyi jó ötlet merült fel, hogy négyen két kezünkkel nem tudtuk összeszámolni. Aztán persze jöttek a szorító intézkedések és mire végbement az ötlet, csak a lényege maradt ki. Több jó dolgot sikerült megvalósítani és én szeretnék csak erre emlékezni. Kár azon keseregni, ami lehetett volna. Eljön még annak is az ideje, hogy ezek valós dolgokká váljanak, hogy legyen egy terem, ahol mind játékos mind üzletember szívesen tér be. Szinte mindent elértünk, de a kulcs faktor jelen esetben az elbírálási idõ hossza volt.


Miben nyilvánult meg ez az erõszakos marketingterv, azon kívül, hogy a Csehek áthúzták az egész koncepciót anélkül, hogy felméréseket végeztek volna elõtte? Volt egy áremelés a megnyitás utáni fél évben, hogyan vélekedtek errõl, mennyiben járult hozzá ez a vevõkõr elvesztéséhez, mikor kellett volna megtenni ezt a lépést?

BugBeaR: Felesleges a dolog üzleti részét feszegetni. Az agresszív marketing komoly és hatásos fegyver, ha elég erõs és ügyes vagy. A mellékelt ábra szerint itt valamelyik hiányzott.


Milyen ötletek merültek fel bennetek a PGCC népszerûsítésére, felfutatására, az egyes szcénák kedvére milyen lehetõségekkel próbáltátok kecsegtetni?

BugBeaR: Errõl oldalakat tudnék írni neked. 100 + 1 ötletünk volt, abból 50 megvalósult és az idõ rövidsége miatt a közösség, ha tizet megértett már jó. Mondok egy jó példát: volt egy akciónk, melynek keretében, ha üdítõt vagy csokit vásárolt valaki a megvett óra mellé, kapott 30 perc ingyen netet / játékot. A képlet roppant egyszerû, mire felfogták a vevõk az majdnem 1,5 hónap volt. Új terület, új kultúra, és amíg valaki nem látja át, nehéz megérteni számára. Gondold el, hogy e mellé még hozzácsapod a külföldi jól bejáratott trendeket és már átérzed körülbelül azt a zavart, amit néha a vásárlók fejében kavartunk.


Bejja említette a magyarországi felosztott piacot, mely egy igen érdekes leírása az itthoni helyzetnek. Ez a felosztottság mit jelent pontosan, mindenkinek biztos, fix helye van, vagy egy olyan felosztottságról beszélünk, ahol megfelelõ marketinggel és piackutatással, tervezéssel sikereket lehet elérni?

bejja: Azt hiszem kívülállóként (mert hiába is kötõdöm a játékosok világához barátokkal, és a PGCC által) ez egy teljesen nevetséges felállás. Senkinek sincs fix helye, ezért azt nagyon félti. Ha egyszer valaki végre a megfelelõ marketinggel és piacfelméréssel lép majd színre, akkor a most meglévõ „falkák” csak kapkodhatják a fejüket a kis trónjuk után.

BugBeaR: Ez egy óriási piac, ahol a tortakrémet nyalogatják, és senki sem mert belevágni igazán. A PGCC sem elég nagy ahhoz, hogy a többiektõl piacot „lopjon”, viszont egyedi felállás ez abból a szempontból, hogyha összefog az összes résztvevõ, akkor jóval erõsebb tárgyalási pozíciót képesek EGYSÉGES ÉRDEKEKKEL (!!!) képviselni, mint azt bármelyik másik sportban. Ennek oka, hogy az esport nem elfogadott, amíg ez nem változik a szponzorok és befektetõk körében, addig nemhogy a PGCC, de a kisebb termek sem fognak annyit profitálni ebbõl, mint az indokolt lenne. Logikus, hogy együtt egy célért küzdve esélyesek csak a vevõkör bõvítésére a színvonalas szolgáltatás mellett. Ha sokáig várakoznak, ahogy teszik most is, elfog jönni egy nagy hal és lecsap mindenkire és ott nem lesz együttmûködési szándék, mint a PGCC-nél a Steam rendszeren belüli ajánlat, hanem tarol mindenkit. Az egész csak elhatározás és pénz kérdése.

Külön kérdezném bejjától: Hogyan látod a játékosok és az egyes szcénák hozzáállását a helyhez és a versenyekhez, a PGCC-ben eltöltött idõ alapján, milyen következtetéseket tudsz levonni az általad tapasztaltakból?

bejja: Sajnos általánosan jellemzõ az, hogy az önmegvalósítás egy formájának vagy gyakorlópályájának tekintik emberek a játékos, ill. e-sport világát. És ha esetleg nem felel meg ennek az önképnek az a helyzet, ami adódik, akkor keresztülgázolnak bárkin. Nem ítélkezhetem, de nagyon megszokott, hogyha ha valaki csak egy kicsit (vagy éppen nagyot) alkot ebben a világban, valamiért neve lesz, az onnantól kezdve azt gondolja joga, van ítélkezni bárkin, vagy véleményt formálni a tények biztos tudása nélkül. Elég naiv elképzeléseim vannak az e-sportért összefogó erõkrõl, de azért hiszek benne, hogy egyszer megoldódik ez is. És ha valaki kezdeményez, azt nem tapossák verbálisan és egyéb módon a földbe, hanem megpróbálják segíteni. És, talán aki majd próbálkozik, az tudni fogja kik azok, akikhez érdemes fordulni segítségért, anélkül hogy ezt megalázónak érezné ezt a segítségkérõ. Persze, nem az én dolgom megmondani a frankót, csak hát rossz nézni, ahogy sok bába közt elvész a gyerek.

A játékosokról pedig nem beszélhetek, úgy mint homogén elegyrõl. Mindenki más, minden klán másmilyen. Vannak, akik élvezik a játékot, célokat tûznek ki maguk elé, és szeretik, amit csinálnak. (ide kell írnom, hogy hajrá Spectators :) ) De akárcsak a szcénák vezetõi közt, a játékosok között is adódnak olyanok, akik elvesznek a saját kis pecsenyéjük sütögetése közben. Ellentmondásokkal küzd az egész játékos világ. Erre jó példa, hogy bármilyen versenyt, rendezvényt szervez bárki, azonnal két táborra szakad a játékosok csapata, az egyik utálja a másik, isteníti, aztán persze mind odamegy játszani. Ha véletlenül nem jut be, akkor máris utálja, és leszarozza az egészet. Mikor vége, akkor minden rosszat elfelejt és isteníti a múltat. De megint csak nem gyõzöm emlegetni a kivételeket, akik képesek voltak velem megszerettetni az e-sportot, akik miatt élvezet volt a PGCC-ben dolgozni. (majd egyszer nevesítem is õket)

Mint már említettem, biztosan változni fog ez a széthúzó, sportolókhoz nem méltó állapot. Legalábbis remélem, hogy azok az emberek, akik építeni szeretnék ezt a világot, nem pedig a kis szemétkupacukon kapargatni, azok szóhoz jutnak. Én nagyon drukkolok nekik.


Külön kérdezném Timos-tól: Mennyire értesz azzal az állítással egyet, hogy nem csak a PGCC szervezõinek feladata volt versenyeket szervezni? Értem ezalatt, hogy a várakozások ellenére kevés külsõs szervezésû játékos rendezvény látott napvilágot, vagy tévedek és voltak külsõs próbálkozások, versenyek?

Timos: Külsõs szervezõ volt a kezdetektõl Peza ill. Anee, akik az 1.6-os versenyeket vitték. A Wii –s bemutató is a PGCC-ben volt, az idei WCG selejtezõk, illetve heti rendszerességgel bérelte a termet egy külsõs cég. LAN-ok tekintetében a PGCC szervezésén kívül is voltak olyan versenyek, például Enemy Territory lan, vagy Poker rendezvény. Persze ahhoz hogy valaki rendezhessen egy PGCC lant, kis profizmust kellett mutatnia. Sok olyan e-mailt kaptunk, ami komolytalan volt.


Külön kérdezném BugBear-tõl: Amikor már tudni lehetett, hogy problémák vannak a PGCC-vel, újra teljes gõzzel égett mindenki és végezte a munkáját, gondolom voltak életmentõ próbálkozások, mégis hirtelen bezárt az üzlet, egyik-napról a másikra. Erre számítottál, vagy téged is meglepett a döntés?

BugBeaR: Tudja mindenki, aki ismer, hogy az esport fejlõdése nálam kulcskérdés. Nem titkolt szándékom, hogy a jövõben profitáljak ebbõl, de nem a minõség rovására. Akár az [OBi] felépítése, akár a shoutcast vagy éppen a cikkek írása mind eszköz egy nagyobb jó elérése érdekében. Lehet kiröhögnek, lehet kritizálnak, lehet szeretnek, lehet utálnak, de a célom töretlen marad amíg én magam nem vélem úgy, hogy a realitás határát átlépték cselekedeteim.

A PGCC-ben több dolog volt, ahol a haszon dominált, de fejet hajtottam, hiszen mégis csak egy 80 gépes termet kaptunk cserébe. Nem lepett meg a döntés, ez az üzleti rizikó. Kronologikusan láttam hónapról hónapra, hogy hol hibáznak akkorát, amin én már nem tudok segíteni. Szóltam többször is, ha ilyet tapasztaltam. Én úgy vélem, a csapatom és saját felelõségem limitálható, de ezt majd nálam nagyobbak úgyis eldöntik. Az biztos, hogy nem most láttunk utoljára ilyen próbálkozást, ezt megígérhetem!