Ha azt mondom, hogy német fegyvergyártás, akkor a történelem szerelmeseinek a világháború, a Tigris harckocsi, a U-boot, vagy épp az Me-109-es ugorhat be. Ha egy a modern harceszközöket kedvelõ hallja viszont, biztos bevillan neki a Heckler & Koch név. A nagy tradícióval rendelkezõ, precíziós és anyagfelhasználásukkal úttörõ fegyvereirõl híres német gyártót senki nem vádolhatja azzal, hogy nem haladnak a korral. Ugyanis a globalizáció és a szabadpiac farkastörvényeit szem elõtt tartva a cég nem kisebb célt tûzött ki maga elé, minthogy betör az USA fegyverpiacára is.
A H&K mindig újított, és egy idõben volt képes rendkívül speciális (például a szinte teljesen fémmentes kézifegyver) felhasználási területre éppúgy fejleszteni, mint a tömegeknek (az MP5 a világ legelismertebb kisgéppisztolya). Fejlesztéseik nagy része titkos. Mint például a 90-es évek végén a hüvely nélküli lõszer, a G11-es, amelyet bemutatásakor a jövõ zálogának, a „gazdaságos hadviselés” alapjának írtak le. És bár a produktum tényleg nyersanyag-takarékos, de a magas elõállítási költség miatt nem ragadt meg igazán a köztudatban. Vagy az egyik most is titkosnak minõsített projektjük, amelynek részleteit nem ismerem, de volt szerencsém beleolvasni egy kivonatos anyagba – a lényeg, hogy olyan lõszert fejlesztenek, amely kézifegyverbõl kilõhetõ, és képes a menet közbeni korrekcióra, azaz irányváltásra. Ha ehhez (és ez már saját találgatásom) hozzáadjuk a mind fejlettebb nano-technológiát, vagy a szuper-precíz mûholdas célmegjelölést, máris láthatjuk milyen óriási jövõ állhat egy ilyen fejlesztés elõtt.
Kicsit elkanyarodtam a témától, de azt hiszem sikerült érzékeltetni, hogy a német cég számára nincs lehetetlen, és minden tervüket igen komolyan gondolják. Megvizsgálták egy igen kimerítõ tanulmányban az amerikai fegyveres erõk felszerelési struktúráját, az egyes fegyverek minden elérhetõ adatát összevetették, hogy rátaláljanak a leggyengébb pontra. Hiszen ott érdemes támadni, a sok jó fegyver közül, a legkevésbé jóra kell kínálni alternatívát. Arra jutottak, hogy a szárazföldi erõk által használt M16-os, bár moduláris volta miatt rendkívül sokrétû, mégis az alap konstrukció, amire a sok kütyüt lehet aggatni, kissé már elavult. Ezért egy „alapfegyver” fejlesztésébe kezdtek, ami késõbb ugyanúgy specializálható lesz, de közben nem veszíti el a „mezei” fegyverként mutatott kimagasló eredményeit. A munka eredményét pedig G-36E-re keresztelték.
Az exportra gyártás miatt a termék a NATO-szabványokat mindenhol követi, tehát az elsõ fontos megállapítás, hogy 5,56 mm ûrméretû. És hogy még valamivel vonzóbbá tegyék a fegyvert a tengeren túliak számára, minden gond nélkül fogadja az M-16-hoz gyártott tárakat is. Komoly anyagjellemzõ-vizsgálatok után, a németek majd az egész puskát nagy szilárdságú, karbonszálakkal erõsített mûanyagból készítették. Ez alól persze vannak kivételek, hiszen a jó öreg fémnek muszáj helyet adni egy automata fegyverben, például a csõ, a zárszerkezet, vagy a csapszegek esetében. A H&K mérnökei leleményesen oldották meg a fém és mûanyag részek összekapcsolását is – a plasztik alkotóelemek öntésekor az öntõformában már benne volt az a pár acélsín, ami a mozgó alkatrészek zavartalan útját biztosítja. Az elsütõmechanizmus, a felépítmény és a mûködési elv nem hordoz semmi újat, „csupán” a megszokott német precízióval elõállított csúcsminõség. A gázdugattyús rendszer és a forgózáras reteszelés más típusoknál már bevált, a különösen hosszú ideig gyártott csõ pedig sokszorozza azok hatékonyságát. Állítólag egy G-36E képes 4-5000 lövést is leadni, mielõtt annyira eltömõdne a csõ a lerakódó kosztól, hogy vagy üzemképtelennél válna a fegyver, vagy a célzási képesség csökkenne drasztikusan (mert a huzagok, amik a töltény forgását, és ezen keresztül stabil röppályáját adják, szinte végig eltömõdnek a lõpormaradványoktól).
A G-36E-bõl eleve több típust fejlesztettek ki, a mind szélesebb alkalmazhatóság érdekében. Az automata puska mellet létezik egy golyószóró, és egy a rohamcsapatoknak szánt karabély változat is. A golyószórónál értelemszerûen a csövet cserélték ki, hogy a nagy hõhatásnak mind jobban ellenálljon, valamint ellátták egy könnyû fegyverlábbal is. Szintén ennél a típusnál kap szerepet (bár elvben a többivel is kompatibilis) a dupla csigatár, amely 100 lõszert képes befogadni, így hosszabb fedezõtüzek leadására is alkalmassá teszi a fegyvert. A karabélynál pedig megvágták a csövet, amivel a hatásos lõtávolság csökkent ugyan, de a méretek, és a súly is. Minden típusnál, az utolsó lövés leadása után a zárkeret hátul reteszelõdik, és gyors tárcsere után egy külön karmanytúval ugrik vissza a kiinduló helyzetbe – és ezzel már be is töltötte az elsõ lõszert, nincs szükség tehát újabb töltõfogásra.
A praktikumot olyan megoldások szolgálják, mint a behajtható válltámasz, az átlátszó anyagból készült tölténytár, amelyben mindig nyomon lehet kísérni, mennyi van még a 30 lõszerbõl, vagy a mindkét kézzel elérhetõ kezelõszervek. A felhúzókaron van egy fül szerû toldat, amit mindkét irányban ki lehet hajtani, és a jellegzetes H&K tûzváltókar is mindkét oldalon jelen van. A válltámasz behajthatósága a speciális, váratlan helyzeteknél sem hátrány, ugyanis a fegyver teljesen mûködõképes ilyen állapotban is, sem a lövõ kezet, sem a kirepülõ hüvelyt nem akadályozza az elem. Több gyártó alkalmazza a fegyver tetején elhelyezett nagy keretet, ami részint hordfogantyú, részint robusztus „ház” az irányzék számára. Ebbõl rögtön kétféle is található a G-36E-n; a mechanikus inkább csak nosztalgia, bár használható. A fõ iránymutató mégis a fogantyúba ágyazott 1.5X nagyítású optika, ami a harcoló alakulatok egységes véleménye szerint a legjobban használható nagyítás az átlagos harctéri körülmények között.
A G36-E automata puska fõbb adatai a következõk (zárójelben mögötte a golyószóró/karabély változat hasonló adatai):
Ûrméret, mm: egységesen 5,56x45
Lövedék kezdõsebessége, m/s: 920 (920/850)
Kilépõ energia, J: 1730 (1730/1470)
Elméleti tûzgyorsaság, lövés/perc: egységesen 750
Méret és súlyadatok:
Hossz, válltámasszal, mm: 990 (990/860)
Hossz, válltámasz nélkül, mm: 760 (760/615)
A csõ hossza, mm: 480 (480/320)
Tömeg, kg: 3,3 (3,5/3,0)
Üres tár tömege, kg: egységesen 0,125
Tár tömege 30 tölténnyel, kg: egységesen 0,480
Játékbeli vonatkozása a típusnak nem a Counter-Strike-hoz, inkább a Battlefieldhez köthetõ, mégis érdemes beszélni róla itt is, hiszen több, a CS-ben is elõforduló elemet találunk meg rajta. A modern gázelvezetés-elmélet egyik elsõ kiforrott típusa volt az AK-47-es, a NATO-szabványra jó példa a Famas, vagy épp a Colt. A beépített, kis-nagyítású optikai irányzék az AUG és a Sig sajátja, az átlátszó, mûanyag tárakat a p-90 is alkalmazza,és persze a márka egyik szimbóluma is ott van minden waron, az MP5 képében.
Összegezve elmondható, hogy minden, a mai viszonyok szerinti jó tulajdonságot próbáltak egy elérhetõ árú, megbízható fegyverbe sûríteni a német mérnökök, és úgy néz ki sikerült is nekik. Az amerikai gyártóknak most komolyan el kell gondolkodni, ha fel akarják venni a kesztyût, és megtartani a hazai piacot.