Nem is olyan régen s(z)avaztatok arról, hogy csaltatok-e már életetekben. Számomra, és remélem még sokak számára elgondolkodtató volt a „kutatás” végeredménye, csak úgy, mint a „részvételi arány”. Általában az ilyen szavazásokra ezernél kevesebb leadott voks szokott érkezni, ez a téma azonban sokkal jobban felkeltette a figyelmeteket, és megmozgatta a fantáziátokat, hiszen majd 1800 szavazat érkezett. Szóval úgy veszem észre, hogy sokakat érdekel és ezzel egyidejûleg sokakat bosszant a téma, mivel a csalók elleni harc a Counter-Strike megjelenése óta mélyponton van. A következõkben megpróbáltam némileg átfogó képet alkotni a szárnypróbálgatásokról, illetve a cheaterek elleni harc legfõbb állomásairól. A végén pedig, úgy, mint HeNtEs egy pár héttel ezelõtt, vitát szeretnék elindítani a fórumban, melyben szabad az oltás, szabad az okfejtés.
A fõszakács ajánlata: Egy kis történelem, filozófiával megtûzdelve!Nemrég láthattatok egy szavazást portálunkon, melyben arról kérdeztünk benneteket, hogy csaltatok-e már életetekben, és ha igen akkor miképp tettétek ezt. Ennek a kis kutatásnak természetesen nincsenek reprezentatív jelentõségei, de azért mindenképpen gondolkodásra ad okot, – remélem nem csak számomra – hogy miért lehetséges az, hogy az emberek majdnem fele kipróbált már valamilyen meg nem engedett, vagy ha úgy tetszik illegitim (menõ most használni ezt a szót) eszközt játék közben.
Természetesen minden játékhoz léteznek csalások, mindenhol vannak kiskapuk, csak meg kell találni õket. A counter-strike esetében még keresgélni sem kell sokat, mivel kiszúrja a „kedves” hackerek szemét a falak és a hitboxok elégtelensége. Amikor ugyanis ezt a játékot megírták és kiadták (1999. június 19.), mint Half-Life modifikációt nem hinném, hogy megfordult a fejlesztõk fejében a játék ilyen szintû elterjedése és sikerességére világszerte. Arra viszont tuti gondolni sem mertek, hogy a játék ilyen méretû netes közösségeket, késõbb komoly szervezeteket (CPL,EPS,etc) hozhat létre. Talán pont ezért még mindig gyerekbetegségektõl szenved, miszerint megoldhatatlan az interneten való csalás problémája.
Rengeteg kezdeményezést láthattunk már, amiket joggal nevezhetünk csak szárnypróbálgatásoknak, hiszen eredményük egyiknek sem volt, azon kívül, hogy néhány 12 éves szórakozni vágyó gyereknek elkobozták az accountját, mivel nem a jó „VAC proofed cheat”-et szedték le. De ne szaladjunk ennyire elõre kezdjük akkor a Cheating-Death-el, rövidítve C-D-vel.
Az indulását sehol sem jegyzik, de az elsõ béta kiadása az 1.4 idejére tehetõ. Akkorra szánta rá magát néhány dühös programozó, hogy a „United Admins” weboldallal karöltve megalkossa az elsõ, tömegesen felhasznált, kliens-oldali anti-cheat programot. A CD-nek nem kellett sok, hogy elterjedjen, azt hiszem ez is jelezte, hogy mennyire szükség volt már egy ilyen jellegû programra. De mint az lenni szokott elsõre nem jöhet össze semmi, a csalások írói és kitalálói mindig egy lépéssel az update elõtt jártak, ezért a CD hamar hitelét vesztette, de még sokáig fennmaradt. A kegyelemdöfést az 1.6 megjelenése jelentette a CD számára, mivel a Valve saját fejlesztésû progija, a VAC (Valve Anti-Cheat System) semmit és senkit nem tûrt meg maga mellet. Aztán 2006 március 20-án, egy éves hallgatás után hivatalosan is bejelentették megszûnését.
Ez volt tehát szinte az elsõ próbálkozás, ami a felhasználó oldaláról szerette volna kiszûrni a nem a játékba illõ fájlokat. (Ez így nem teljesen igaz, de errõl majd késõbb...) Elõtte azonban már sokan használták a sokáig egyeduralkodó HLGuard-ot, mely joggal nevezhetõ a VAC elõdjének. Ugyanúgy szerver-oldali, és ugyanúgy haszontalan… A fejlesztését egyébként már ennek is befejezték, a legutolsó frissítést 2005 végén adták ki.
Amint már említettem az 1.6 és ezzel egyidejûleg a Steam megjelenésével teljesen átalakult a csalók elleni védekezés. (A mondat elsõ felében leírt állítás nem teljesen helytálló, hiszen a Steam rendszer bétája már 2002-ben megszületett és már 1.4 és 1.5 alatt is letölthetõ volt. De ezt most nagyvonalúan átugorjuk, és megjelenés alatt azt a mozzanatot érjük, amikor a Steam felváltotta a WON-os rendszert.) Megjelent a VAC, amely soha nem látott ellenreakciót váltott ki a hackerek körében, hiszen mintegy „ennyik vagytok” címszóval elkezdték ontani magukból a VAC alatt is futó „illegális” programokat. Aztán természetesen következtek a frissítések, amikbe sokan beleestek. Például 2006 novemberében, a VAC egyik frissítésének hetében több mint 10 000 csalni vágyó kiscserkészt fogtak meg. Azt hiszem ez is mutatja, hogy a csalás mennyire elterjedt világszerte, és sajnos azt kell mondjam, hogy nem csak a public playerek körében.
Mint mondtam, a CD elõtt még voltak kliens oldalú csalófogók, melyek nem tudtak olyan mértékben elterjedni, de azért érdemes megjegyezni, hogy még a régi idõkben a PunkBuster is elszánta magát egy anti-cheat rendszer megírására, mely több játékban is elég jól funkcionált egy darabig. Amennyiben jók az információim, akkor az ezredforduló környékére nyúlik vissza ennek indulása és egyben széles körû használata. A CS-ben azonban nem nagyon tudott meghonosulni, mivel a fejlesztõi inkább más játékokra helyezték a hangsúlyt. Ha jól tudom, a PB még mindig életben van és nagyon hatékonyan mûködik. Sõt, olyan játékok alatt használják, mint a Quake III Arena, a Medal of Honor és a Rainbow Six széria kiadásai, a F.E.A.R, a Doom, vagy a Call of Duty.
Ha már a régi „szép” idõket emlegettem, beszélnem kell az újításokról is. Nemrég olvashattunk arról, hogy egy új csalófogót fejlesztettek ki, ami X-Ray AC névre hallgat. Pár napja kaptunk hírt arról, hogy ez a legújabb rendszer is büszkélkedhet már áldozatokkal, amelyek közt akadtak szép számmal olyanok is, akiket a VAC engedett játszani.
Említettem, hogy a csalás sajnos nem csak a nyilvános szervereken játszik nagy szerepet. A netes ligákon rengetegszer találkozhatunk nyilvánvalóan csaló emberekkel, akik legtöbbször nem a legkisebb klánokhoz tartoznak. Nem is kell nagyon visszanéznünk az idõben, hiszen röpke egy évvel ez elõtt az akkor 16 éves naSu botlása miatt zárták ki a finn válogatottat az ENC ligából, hiszen a finn titán meghamisította az aequitas fájlokat. Vagy gondoljunk csak a hasonló nevû, szintén skandináv natu-ra, akit egy baráti mix alakalmával értek csaláson 2005 januárjában. Tettét késõbb nyílt levél formájában vallotta be. Ezért végleg kizárták a Clanbase versenyeibõl. Nem is olyan rég történt az sem, amikor az orosz játékost Sally-t kényszerítették rá egy ún. cheater rehabilitációs kezelésre, miután olyan programot használt egy ESL mérkõzésen, ami blokkolta az aequitas fájlokat.
El is érkeztünk a manapság nagyon divatos és talán minden idõk egyik legjobb anticheat rendszeréhez, az Aequitas-hoz. Ez a rendszer célul tõzte ki maga elé, hogy interneten is LANos körülményeket teremtsen és használata mellett lehetetlenné tegye a csalások futását, a 16 bitezést, és még sorolhatnám...
Számos módszert láttunk már, ami különbözõ nem oda illõ fájlokban próbálja keresni a „bajt”, az Aequitas azonban valami máshoz nyúlt. Ugyanis a felhasználó a program elindításával az aktuális config fájljait is feltölti egy titkos szerverre. Ezt követõen a program még számos screenshotot is készít játék közben, amiket szintén láthatóvá tesz az adminok számára. Mivel ezek a képek nagyon kis méretûek, .jpeg formátumúak, ezért elvileg egy nagyon gyenge gépen sem befolyásolhatják a mérkõzés kimenetelét. Persze ez a valóságban nem így van, mivel sokan panaszkodnak arra, hogy az screenshot készítése közben lõtték le õket. Mondjuk az is meglehet, hogy ez csak egy olyasfajta „mindigjó” indok, mint a „szemembe sütött a nap”…
Mindent egybevetve az aequitas sem a legjobb megoldás, hiszen ez is csak kívülrõl tudja játékot megfigyelni, nem férhet hozzá semmilyen ún. „belsõ” fájlhoz. Illetve az aequitas fileok blokkolására is születtek már programok, sõt még a screenshot-feltöltést is ki lehet játszani. De hát ez van, ezt kell szeretni. Úgy van ezzel fõleg a német, de még sok más Counter-Strike közösség, mint Winston Churchill a demokráciával, aki azt mondta, hogy „A demokrácia a kormányzás legrosszabb formája, leszámítva azokat, amiket már próbáltunk.” Szóval véleményem szerint nincsen sok választás, itt a Valve-nak kell keményebben fellépnie és kifejleszteni egy hatásos rendszert, ami átjátszhatatlan…
De akkor még mindig ott vannak a különféle „haxok”, melyeket sokan használnak elõszeretettel, ki gyengébb ki egészen durva regedites változtatások és internet-korlátozások révén. Igaz, ezek jórészt benne vannak a játékban, – és akkor még nem is beszéltem a Windows nyújtotta csodálatos lehetõségek határtalanságáról – ugyanúgy, mint a két egérkattintással átállítható 16 bit, tehát mindenki szabadon állítgathat kénye kedve szerint.
Szóval, nincs – és talán ebben a játékban már nem is lesz – olyan rendszer, vagy szabály, ami képes lenne megfékezni a csalókat, ezért joggal gondolhatja az ember, hogy ellene bizony illegális „eszközöket” használnak. Ezért én most, csakúgy mint „HeNtEs apánk” 2-3 héttel ezelõtt, egy vitát szeretnék elindítani errõl a témáról, melyben titeket, olvasókat kérdeznélek, hogy szerintetek mi lehetne az ideális megoldás arra, hogy végérvényesen megszabadulhasson a világ counter-strike közössége a cheaterektõl. A téma tudom, hogy lerágott csont, de mivel újra és újra derülnek ki igen magas körökben mozgó játékosokról, hogy wh-znak neten, gondolván hogy nekik szabad, mivel már bizonyítottak lanon. Nem beszélvén a nap, mint nap napvilágot látó „nagysikerû skillmoviekról”. Nem vonnék le ezekbõl messzemenõ következtetéseket, és nem általánosítanék, de ez Magyarországon is megfigyelhetõ volt, most is az, és az is lesz, hacsak nem tesz valamit ez a nagy közösség. Mert biztos vagyok benne, hogy összefogással mindent el lehet érni…
Nem beszéltem még arról, hogy a WH-nak nagyon hasznos tulajdonságai is vannak, miszerint átlát vele a falakon az ember. (Jó mi?) Cinikusságot félretéve ezt a feature-t igen hatékonyan használják a külföldi profik, – természetesen nem war közben, és nem mások ellen – hogy megfigyelhessék hol kell lõni a falakat, ami iszonyú hasznos lehet egy komoly mérkõzésen. Manapság, igen elterjed a CS játékosok körében az úgynevezett „timing”, ami azt jelenti, hogy a játékos próbálja számolni magában, hogy az ellenfele mennyi idõ alatt és pontosan mikor érkezik el arra a pontra, ahol lõni kell a falat. Ezt wallhack segítségével nagy hatásfokkal lehet gyakorolni, és némi ráfordított idõvel jól beidegzõdhet és késõbb hasznos lehet warokon is. Aki azonban annyira elzárkózik mindennemû csalástól, hogy még ezeket sem akarja kipróbálni, annak még mindig ott vannak az ún. clearwall pályák. Ezek ugyanolyan mapok, mint az „igaziak” csak éppen átlátszóak rajtuk a falak. Ha jól tudom, minden általános warmapból létezik ilyen típusú pálya.
A fórumban tehát várjuk, mindenki, tényleg mindenki véleményét. Mindenkiét, aki már tapasztalt ilyet, akit esetleg méltánytalanul becsülnek alá és „netplayereznek” le, aki csak szimplán rutinos fórumfájter és szeret vitatkozni, akit indulatok vezérelnek, akinek a felháborodása kikívánkozik, aki érez valami olyat magában, ami elõrébb mozdíthatná a csalók ellen küzdõk hosszú ideje egyhelyben álló hajóját. (Programozók és Valve munkatársak elõnyben… :))