A napokban megjelent néhány cikk a TotalGaming hasábjain és itt olvasgattam a hozzászólásokat, ami ennek a cikknek a megírására inspirált. Jelenlegi célom annak fejtegetése, hogy miért sikerült ennyire lecsúsznia a magyar játékosközösségnek, vajon mi vezethetett idáig és esetleg mi lehet a megoldás erre. Nem tartom valószínűnek, hogy ebben sikerül is dűlőre jutnom, de mindenképpen megér egy próbát a téma feszegetése.
Tovább a cikkhez
Archív cikk áttöltve: 2012/03/29 · Eredeti szerző: Johnny
Első gondolatom ezen a téren annak megvizsgálása, hogy a TotalGaming és az OGC mennyire hibás ebben a dologban ( Ez a két legnagyobb ilyen jellegű portálrendszer, elnézést azoktól, akiket esetleg kihagytam ). A két oldalt átolvasva és tűzetesen megvizsgálva arra a következtetésre jutottam, hogy a hírek, cikkek és minden más anyag megfelelő a tájékoztatásra. Felmerült, hogy rendelkeznek-e az adott oldalak a közösségépítéshez szükséges szolgáltatásokkal és azt kell mondjam, hogy igen. Tehát Magyarország két nagyobb játékostámogató portálrendszere nem támogatja a népbutítást, nem a rossz irányba tereli a közösségek tagjait. A probléma gyökere nem innen ered.
Aztán a játékokat és a kommunikációs szoftverek készítőire gondoltam. Ezek viszont annak ellenére, hogy a háborúzást és a vérfolyást "reklámozzák" nem tesznek semmi olyansmit, ami azt a célt szolgálja, hogy valaki ne tanuljon meg társaságban viselkedni. A marketingfogások szerintem csak a játék iránti érdeklődés felkeltését szolgálják, de nem az alapvető közösségi viselkedési morál rontását. Sőt! Egyre inkább a csapatmunka támogatása a cél szinte minden játék esetében, így e cégek célja éppen a csapatépítés és ezzel együtt az egymással szembeni respekt azaz tisztelet megtanítása.
Kérdés inkább, hogy miért van szükség ilyen stílusban kommunikálni egymással. A cikkek hozzászólásaiban található borzalmas modor, szintaktika és szemantika miért jelent amolyan "felsőbbrendűséget" az oldalakra látogatók számára? Mi az, ami rávezeti ezeket az embereket az ilyen viselkedésre? Talán nem tudják, hogy mi a normális viselkedés? Nincsen viszonyítási alapjuk? Valójában ez a helyes megoldás.
Manapság már az iskolában sem az a normális ha egy gyerekeket mindenre megtanítanak, ha a tanárok sulykolják beléjük a tananyagot. A fiatalok buták és tanulatlanok. Egyrészről, mert már a tanárok nevelési szándéka éppen a sokat feszegetett szabadságjogokat sérti. Másrészről az otthoni körülmények sem követelik meg, hogy a gyerekek olvassanak, viselkedni élni tanuljanak. Igen olvassanak. Könyveket, szépirodalmat. A szülők legtöbbje örül ha nem kell foglalkoznia a saját gyerekével, elég ha fél évente megnézi az ellenőrzőjét, ahol acélosan nyugtázza, hogy bizony bukásra áll a gyerek: "Tanulj, fiam, mert ennek nem lesz jó vége! Ooops, de kezdődik a híradó...Ezeket a borzalmakat azért év végéig javítsd ki! Jó éjszakát!".
A nevelés helyettesítésére az egyik legmegfelelőbb eszköz a számítógép. A gyerek leül elé és ővé a világ. A csorba és torz világ, amiről senki sem mondja el neki, hogy milyen is valójában. El kell indulni, hiszen itthon nem foglalkoznak vele, ő maga pedig nem tudja elfoglalni magát ( a könyvek szépségeire már sem a szülők sem a tanárok nem tanítják meg ), így marad a virtuális világ fordulatszámának felvétele, beilleszkedni egy olyan társadalomba, ami teljesen új és csillogó egy nagyon jól formázható emberpalánta számára. És formálódik is a lelkem kontrollálatlanul. És mint "friss hús" ő próbál alkalmazkodni, beilleszkedni, amit csak úgy tehet meg - szerinte, hiszen az önálló döntéshozatalt még senki sem tanította meg neki - ha ugyan úgy viselkedik mint a többi. És már csúszik is a lejtőn lefelé. Mert ezen a téren nagyon kevés út vezet felfelé. Szinte mindíg síkos a pálya, de könnyű és kecsegtető. A haverok is ide járnak. Az erkölcsnek és etikának egy végtelen korcs univerzumába kerül, amit az itt "élő" emberek saját maguk alkotnak meg, olyanok, akik önmaguk sem ismerik a valós, hús-vér emberi kapcsolatokhoz szökséges viselkedési formák legalapvetőbb szabályait.
Egy normális gép párszázezer forintba kerül, ami tényleg nem pénz a szülői nyugalomért, borzalmasan olcsón kiváltható vele a szülői lustaság és nemtörődömség. Mennyire jó ha az ember hazamegy a melóból és nem lóg a nyakán a gyerek: "Apu, nincs kedvetek este kártyázni?...", "Anyu! képzeld ez és ez történt ma a suliban....". Pedig az a gyerek azért született meg, hogy értelmes életet kapjon, az életre készítsék fel. Egy szülőnek úgy tudom ez a dolga. A tanárnak pedig ez a munkája. A szülő azonban lusta és felelőtlen, a tanár pedig gyáva és bizonytalan. Tökéletes táptalaja a mai fiatalság elferzőződésének.
Ennek ellenére nem a számítógép a hibás abban, hogy ilyenek a mai gyerekek. A számítógép egy eszköz, amelynek az a célja, hogy megkönnyítse az emberek munkáját, esetleg a időnként szórakozást nyújtson a használójának, kommunikációs csatorna legyen a távoli emberi kapcsolatok során. És mivel játszani kell, tökéletes eszköze és társa a játékosnak is.
Csak addig, amíg felügyelet alatt tartva nem eltúlzott a használata, amíg nem pótlólag használják fel a valódi nevelés helyett. Manapság viszont már ez a szerkezet a szülő és a tanár is egyben. A számítógép mindent tud, "A Google a barátod....". Nem a közösségi portálok a hibásak és nem is a szoftverkészítő cégek. A szülői és nevelői alkalmatlanság adják meg a lehetőséget arra, hogy a nagykorúként elinduló fiatalnak gőze ne legyen semmiről, ami a földi életben történik. Kimegy az utcára és nem tudja hogyan kell viselkedni a baráti társaság, a munkahelyi kollégák berkeiben. Egyenes következménye, hogy állandóan "beveri a fejét" valahová, hiszen itt már törődnek az emberek azzal, hogy a másik hogyan viselkedik, cselekszik. Keservesen megbosszulja magár minden elhibázott mondat és lépés és még keservesebb ilyenkor megtanulni a helyes társadalmi és társasági szabályokat. Nem hiszem, hogy a nagyszülők erre tanították meg a mai szülőket, akik ilyen embereket növelnek - nem nevelnek - nagykorúvá.. Erre van szüksége a magyar társadalomnak? Tényleg az ilyen zombiknak kell később mozgatni a világot nap mint nap? Hogyan képzelik el a mostani "felnőttek" a következő éveket? Ezek az emberek fogják megteremteni a jövőt a számunkra? Képtelenségnek tartom ezt jelenleg! Ez inkább felelőtlenség.