Túl sok mondanivalót nem fûznék hozzá az íráshoz, mindössze talán annyit, hogy az olvassa el aki akarja, nem kötelezõen egy világmegváltó írásról van szó. Kellemes csalódás volt az áprilisi
tréfának szánt írás visszhangja, ki gondolta volna, hogy egy ilyen téma képes elõhozni ilyen mértékû problémákat szinte teljesen új megvilágításban, valamint a fõszerkesztõ ûr említett egy rovatot is, melynek a „HeNtEs mondja” rovatot adta. Nem badarság, én mindössze azzal fûszereztem meg, hogy úgy írtam le mindent, ahogy jött, körítések nélkül. Az én nem azt jelenti, hogy másnak nem lehet itt véleménye, egyszóval várjuk a véleményeket, írásokat ezzel a és más témákkal is kapcsolatban, mivel van rá igény. Tovább!
Archív cikk áttöltve: 2012/03/29 · Eredeti szerző: bazsowicz
Volt anno velem egy interjú. Volt anno velem egy interjú, ahol bjelentettem, hogy egy idõre elhagyom ezt az oldalt és azt a közösséget, melynek írtam és ami a legfontosabb, akiknek és akikkel írtam. Mondhatom azt, hogy a kezdetek óta boldogítom és informálom a tisztelt olvasókat kisebb-nagyobb sikerekkel. Azonban azt kevesen tudjátok, hogy maga a start nem a régi CS2HU-s idõpontra tehetõ, hanem sokkal, de sokkal elõbbre. Nem ma történt az eset, de annál tisztábban él bennem a kép mikor egyik nap úgy döntöttem, hogy a netre kikerült lopott Half-Life 2 apropóján összedobok gyorsan egy statikus oldalt, mely magába foglalja az összes fellelhetõ információt a megjelenés elõtt álló játékról. Természetesen csak egy ingyenes tárhelyszolgáltatóra futotta akkoriban. Gondoltam egyet és odadobtam a half-life.hu elé a linket, és nagy megdöbbenésemre egy egész hírt kapott, majd késõbb GeRgO megkeresett egy olyan lehetõséggel, melynek köszönhetõen bekerültem az elsõ verziós half-life2.h-hoz. Tegyük hozzá akkoriban nem sokkal voltam idõsebb, mint azok a hírezõk, akiket sajnálatos módon kénytelenek vagyunk elküldeni mivel nem ütik meg a legalapvetõbb elvárásokat sem. Ott betekintést nyerhettem kis közösségünk rejtelmeibe és úgymond megtanultam „kezelni” õket. Azóta írok folyamatosan nem csak ide, nem csak ebben a témában. Ennek tudatában és a régi szép idõk miatt nem volt egyszerû leadni a melót és átrakni a többiek vállára és elmenni egy idõre. Nem ez az elsõ eset, hogy azt mondom elég és akkor most szünet, de sokszor az oldalt látva két nap után nem tudtam megállni, hogy ne írjak arról amirõl kell. Egyszerûen rossz látni. Hogy nem kerülnek ki a hírek, interjúk. Rossz látni hogy haldoklik az oldal. Mivel itt kell írni, errõl szól az oldal. Számomra már három éve és nem bántam meg annak ellenére, hogy milyen visszajelzéseket kaptam. Aki azt mondja, hogy ne törõdjünk a véleményekkel és egyéb visszajelzésekkel az nem is tudja igazán miért is mondja ezt. Nem lehet elkerülni egy több ezres közösségben minden egyes szót vagy negatív kritikát úgy mintha mi sem történt volna. Egyszerûen lehetetlen, már rég hallott lenne az oldal ha mindenki bedugta volna a fejét a homokba.
És akkor hol van ebben a pénz? Részemrõl sehol. Persze nem azt mondom, hogyha felajánlottak volna cikkenként x forintot azt nem fogadtam volna el. Aki nem fogadja el az nem fanatikus, hanem buta. De amíg nincsenek errõl konkrétumok nem is érdemes beszélni róla, másrészt látszik kinek mennyire számít az oldal és a közösség. De tudjátok mi számunkra a legnagyobb fizetség? Mikor egy cikk után kapunk elismerõ szavakat. És! Jogos kritikákat egyaránt, nem csak úgy odaböffentve mint egy utolsó darab szarnak. Már elnézést. Az is igaz, hogy teljesen felesleges ilyen témában újabb és újabb dolgokat papírra vetni mivel úgysem értik meg az emberek, mert nem akarják megérteni vagy nem olvassák el mert túl hosszú. De hiszem, hogy van haszna valahol, valakikben talán megmozdul valaki. Éppen emiatt a reakciók miatt nem tudom és nem is akarok figyelmen kívül hagyni a hozzászólásokat. Persze csak egy bizonyos mértékig.
Ebbõl következik, hogy sokan félreértik vagy direkt félreértik a mondandómat, melybõl sokszor kellemtelen viták tudnak születni, mivel sem én sem az illetékes nem tudják megállni a veszekedést. Azonban miért kell nekünk mindig lenyelni mindent? Tudjuk a választ Mi is Ti is, én is, nagyon is jól, sõt! De nehogy már nekünk kelljen elviselni minden egyes támadást és provokációt, ahelyett hogy túltesszük magunkat rajta? „Sajnos” mi is emberek vagyunk. Szerencsére vannak olyan egyének, akikkel nehezen, de meg lehet állapodni és utána elmegyünk egymás mellett mintha mi sem történt volna, de a többség nem tudja magát túltenni az egyes dolgokon. Irigyek, mivel az oldalon keresztül olyanokat is elérünk akikkel õk nem tudnak napi vagy heti kapcsolatba kerülni. Erre szokták azt mondani, hogy bekerült a felsõ körbe, bár ez egy elég igénytelen kifejezés de ha igaz akkor igaz. Az ebbõl adódó utálat és irigység nagyon sokszor kiütközik Azonban Mi, én büszke vagyok arra amit elértem, mivel nem azért mozgok(unk) „felsõ körökben” mert szépen lassan benyaltam magam, hanem mert tettem érte valamit. Mert szeretek tenni valamit, ha nem is látszik az eredmény olyan kristálytisztán.
Eleinte úgy gondoltam majd képviselem az oly sokszor hangoztatott aranyközéputat, de beláttam ez itt sem megy, már nem is akarom, hogy menjen. Nem kell mindenkivel jópofizni, csak fáj ha ezt kimondják, fõleg magyarázattal együtt. Habár stílusom nekem is van, ha bunkósodásról van szó, illetve ha meg kell valakinek meg kell mondani, hogy nem csípem a kis arcodat apa. Emberek vagyunk, én pedig korántsem vagyok tökéletes. Sokan ezt a mondatod várták tõlem, mivel ez megnyugvás jelent nekik.
A közösség az közösség soha nem lesz tökéletes, ha nem minket akkor egymást fogják szidni, tény nekünk is vissza kell fognunk magunkat, bármennyire is nehezünkre esik, de nem lesz radikális változás. És nem csak mi vagyunk ilyenek. A Cadre-nál egy kicsit mélyebbre ásva szinte ugyanez a helyzet, azonban ott nem figyelmeztetnek, vagy szólnak, hogy ezt nem kéne. De ne menjünk bele a külföldi példákba, mert mint tudjuk úgysem fog itt mûködni. Csak egy valami: nem teljesen ugyanúgy kell mûködnie mint kint, át lehet emelni dolgokat és azt továbbfejleszteni illetve kicsit javítani, formálni. Nem lehet ugyan összehasonlítani a két portált és egyszerre mégis össze lehet, egyszóval nem vagyunk egyedül. Mindössze ott megvan a kellõ tisztelet, itt meg nincs. És akkor most lehet jönni azzal ki mit is tett le az asztalára...
Ettõl függetlenül szeretem ezt csinálni, csak sok volt ez így egyszerre.
CS:GO movie starring Hungarian team 
Hiko vs. Sponsorless 
