Heti Scene - Hazai Management

Management. Egy kifejezetten jól hangzó szó, ígéretesnek tűnő szakma, és a legtöbb vállalkozásban az egyik legfontosabb belső érintetteket fölvonultató részleg. Mivel egyelőre nincs elég történés ahhoz, hogy a totalcs-n megszokott módon láthassátok a Heti Scene rovatát, ezért egy kétrészes különszámmal jelentkezünk, amelyben tárgyaljuk az itthoni management jelenlegi és múltbéli helyzetét. Többek között arra keressük a választ, hogy a hazai, volt és jelenlegi, managerek hogyan vélekednek a pozíciójukról, lehetőségeikről és a munkájukról, valamint a kívülállók mit gondolnak a saját és az itteni helyzetről. Az első részben egy átfogóbb cikket olvashattok, ami inkább a feladatkörrel és a mostani hibákkal foglalkozik, egyfajta tanulmányként és a legfontosabb elemek összegyűjtött változataként.  A második rész pedig a régi és új managerek, játékosok véleményét állítja a középpontba, több szemszögből megközelítve a témát. Előbbit a kibővített részben, utóbbit pedig a közel jövőben olvashatjátok.
Hazai Management - I. rész
Archív cikk áttöltve: 2012/03/29 · Eredeti szerző: Fakabat

---

Sokszor hallja az ember azt, hogy mennyire le vannak nézve a hazai managerek, hogyan linkeskednek, milyen butaságokat csinálnak a lehetséges szponzorokkal. Biztos a határon túl is létezik ez a jelenség, de nálunk akárhogyan is nézzük, 5 ujjunkon meg tudjuk számolni azokat az embereket, akik érdemleges munkát végeztek a csapatuk érdekében. Az első részben ezen látásmód kialakulásának okát, az esetleges kiutat keressük, no meg persze a jelenlegi helyzet elemzésével is foglalkozunk. A külföldi pályán való munkálkodást, no meg persze az onnan érkező tanácsokat már egyszer egy cikk keretében tárgyaltuk, amit itt tekinthettek meg.

Hogy is áll egy átlagos, itthoni manager szénája? Van egy csapata, legtöbb esetben multigamingje, és igyekszik annak működését korrigálni. Ha előbbiről van szó, akkor figyeli a fölállást, esetleg igyekszik leszervezni a tétmeccseket, és megkeres 1-2 hostingcéget, póló nyomót vagy hasonlót, hogy legyen támogatás is. Az utóbbi esetében csak a be és kilépő csapatok számát, eredményeit követi nyomon, persze igyekszik ő is támogatók után nézni, hatalmas optimizmussal és reményekkel, hiszen multigamingről lévén szó, biztosan tolongani fognak a cégek, hogy valamit adhassanak.

Az egészbe ott van a probléma, hogy egyáltalán nem ezeknek a dolgoknak kéne képezniük a manager munkájának törzsét, sőt, közel s távol nem csak ennyiből áll egy lelkiismeretes embernek a munkaköre, ha ezzel foglalkozik. Teljesen más hozzáállásra van szükség, amikor managerként tevékenykedünk, mert ami jelenleg az esetek 90%-ában jelen van, egy lebutított, naiv és rossz megközelítése a dolgoknak. A helyes szemléletmód bemutatásához, három részre osztanám a főbb feladatköröket, amik egyértelműen leírják, hogy mit és hogyan kéne csinálni: az alapok lefektetésére, a csapat és annak tagjainak értéknövelésére, végezetül pedig a szponzorokkal való kapcsolattartásra és teremtésre.

I. Az alapok lefektetése

Ugye a legfontosabb az, hogy játékosaink a lehető legjobbat hozzák ki magukból. A jó eredményekhez vezető út egyik legfontosabb eleme a gyakorlás, amibe viszont nem érdemes beleszólnunk. Persze, ha nem vagyunk elégedettek a teljesítménnyel és a játékra fordított idővel, ezt érdemes szóvá tenni és fölhívni a figyelmet arra, hogy gyakorlás nélkül nem lehet elérni sehol, semmit. Ezt a részét érdemes amúgy a leglazábbra venni, hiszen mindenkinek más mennyiségre van szüksége a legjobb forma kihozásához, arról meg nem is beszélve, hogy ki így, ki úgy tudja javítani a játékát, tehát nyugodtan hagyjuk rájuk, hogy mit és hogyan csinálnának. Mi afféle lelkiismeretként kell, hogy funkcionáljunk, végig a háttérben maradva. A gyakorláson túl, még szükségünk van arra is, hogy agyilag is ott legyenek embereink, ahol kell nekik. Pont ezért igyekezzünk minél többet beszélgetni velük, érezzék, hogyha bármi gond van, hozzánk bármikor, bátran fordulhatnak. Egy kisebb családdá kell idővel alakulnunk, amiben mi, managerek vagyunk a gondoskodó anya szerepében. Ez az egész elkezdéséhez a legfontosabb, mindenféle szerver és ventrilo beszerezhető se perc alatt, amit szintén sorolhatunk még az alapvető igények közé, de ezek sokkal kisebb arányban járulnak hozzá ahhoz, hogy lehetőségünk legyen eredményességet kicsalnunk a játékosainkból.

II. A csapat és annak tagjainak értéknövelése

Mielőtt bármilyen szponzor fölkeresésére adjuk a fejünket, fontos, hogy legyen mit fölajánlanunk az esetleges szolgáltatásokért cserébe, és a csapat eladhatóságán kivül mást nagyon nem tudunk nyújtani. Ezért is nagyon fontos, hogy ügyeljünk arra, minél több szurkolónk, és minél pozitívabb megítélésünk legyen a közösségben. Az imidzs létrehozása és növelése alapvető feladata egy managernek. Fontos, hogy bármilyen megnyilvánulás, amely a csapathoz köthető, ne legyen annyira provokatív, ellenszenves és flame-követő, kirobbantó, hogy rossz fényt vethessen a csapatról alkotott véleményre. Ezt sokan nem érzik fontosnak, sőt, egyenesen feleslegesnek tartják, pedig nagyon nagy szerepe van abban, hogy az adott scene fölnéz-e a csapatra és annak játékosaira, mert utóbbinak egyenes következménye, hogy a szponzor lehetőséget lát-e a támogatásban. Ha elnyerjük a többi játékos és a média figyelmét, akkor már szereplésünk és megjelenésünk igenis nagy jelentőséggel bír, mert sokak döntenek úgy, hogy nyomon követik a mérkőzéseink, mozzanatainkat egy LAN-on, ami a legnagyobb reklámértékkel bír. Pontosan ezért kell ügyelnünk ezekre a dolgokra, akármilyen jelentéktelennek és nehéznek is tűnnek elsőre.

III. A szponzorokkal való kapcsolattartás és teremtés

Ez lényegében a csúcspontja az egész manageri munkának. Ha már van egy alapunk, ami levesz minden terhet a játékosainkról, és már csak az eredményeket kell hozniuk, valamint úgy érezzük, hogy az imidzsünk is a megfelelő szinten van, akkor érdemes elkezdeni fölkeresni az esetleges támogatókat. Nagyon fontos, hogy a kapcsolatteremtés és a tárgyalás közben figyelembe kell vennünk azt a tényt, hogy a legtöbb cég nem is tudja, miről van szó, tehát el kell magyaráznunk, mért is akkora lehetőség ez számukra. Ezalatt nem azt értem, hogy le kell írni mi a játék lényege, hogyan játsszák és mért is király dolog lövöldözni és rohangálni, hanem azt, hogy lássák, nekik mért is lesz jó az, hogyha támogatást biztosítanak számunkra. A bizonytalanság és a téma nem ismerése kockázatként jelenik meg számukra, ami végig meg fogja határozni az ő hozzáállásukat a kérdéshez, de ha értelmes és kulturált a fölkeresésünk, valamint annak módja, akkor sokat javíthatunk a helyzeten. Kétségtelen, hogy jól kell tudnunk tárgyalni, ahhoz hogy a legjobbat hozzuk ki az adott helyzetből, bár ez nincs másképp másutt sem, ha managelésről van szó. Fontos még, hogy türelmesek legyünk és fölkészüljünk az elutasításra, mert ez egy ilyen szakma. Ha lelkiismeretesek vagyunk, akkor nem adjuk föl az első pofonoknál, hanem igenis nyúzzuk a cégeket, és megpróbálunk egyre több és több dolgot kisajtolni belőlük az idő múlásával.

Nagyon sok tanácsot lehetne még adni, de igazából, aki nem elég motivált, vagy egyáltalán nincsen tehetsége az ilyesmihez, az nem igazán lehet jó manager. Az elsődleges mindig a csapat érdeke. Ha kell, Te segget nyalsz, lefekszel az adott cégnek, míg máskor, ha úgy jön ki a lépés, keményen lépsz föl. De Te végig a háttérben fogsz maradni, nem leszel sztár és nem körülötted fog forogni majd a világ. A saját érdekeidet háttérbe kell szorítanod, ráadásul Te vagy a közvetlen kapcsolattartó, neked kell eldönteni, hogy a játékosaidnak mire van szükségük. És ez nagyon fontos, mert nem az a lényeg, hogy mit akarnak a csapatod tagjai, hanem hogy mi kell a fejlődésükhöz, motiváltságukhoz és a teljesítményhez. Ez sokszor nézeteltérésekhez vezethet, viszont mindenkinek el kell fogadnia körülötted, hogy a végső szót Te mondod ki, és ez ellen föllebbezésnek helye nincs. Ugyan ez a helyzet mindig, a gyakorlások mennyiségének hiányától, az imidzs építéségig, végig kell, hogy legyen elég tekintélyed, amely biztosítja, hogy nem hanyagolják el a játékot, nem rontják a csapat hírnevét, és pláne nem döntik romba a szponzorokkal való kapcsolatot.

Ez a modellezés lényegében a hazai viszonyokra épült, ahol azt az aranyszabályt érdemes betartanunk, hogy komoly reményeket ne fűzzünk az egészhez akkor, ha nem tudnak teljesíteni a játékosaink. Az egész egy bizalmi rendszeren alapszik: a manager megígéri, hogy mindent megtesz a szponzorok megszerzéséért, a játékos pedig az eredmények eléréséről biztosítanak. Az egész egy nagy „Ha" körül forog, mert egy eredményes csapatot is visszautasíthatnak egy pillanat alatt. Pont ezért a csapat tagjainak hinniük kell saját magukban és a managerükben, mert ígérgetni mindenki tud, de a megfelelő bizalom megelőlegezése nélkül, nem indítható el az egész folyamat. Ha nincs egy biztos 5-ös a hátunk mögött, akik nem vándorolnak el és nagy eséllyel teljesítenek majd a közeljövőben (is), akkor nem igazán érdemes belekezdeni a komoly managerkedésbe.

Ezért is vannak véleményem szerint, itthon oly kevesen a jó managerek, mert kevés az eredményes csapat, akiket el is lehet adni a szponzoroknak, valamint akik a fenekükön maradnak végig, hiszen ha egy manager komoly munkába kezd, tudnia kell, hogy mindenki itt akarja elérni a lehető legjobb eredményeket, és nem pedig azon gondolkodik, hogy hol másutt tud karriert építeni. A másik ok persze az, amikor egy eredményeket produkáló gárda rossz ember irányítása alatt áll. Mindkettőre találhatunk itthon számos példát.

Jómagam nem igazán szeretnék ítélkezni a hazai managementről, ezért is lesz második rész, hiszen több szem, többet lát, és lehet, hogy sokkal komplexebb ez a dolog annál, minthogy az átlagkorosztályra, a hatalmas támogatás és hírnév csábítására, valamint a motiváció hiányára és a felelőtlenségre kenjünk mindent. Azt viszont ki merem jelenteni, hogy aki eddig úgy gondolta, hogy csak a warszervezésből, a hosting cégek idétlen megkereséséből, vagy egy klán oldal igényes / igénytelen működtetéséből áll egy manager feladata, az nagyon messze járt az igazságtól, és egy teljesen más, a leírtakhoz hasonló, szemszögből kéne néznie a dolgokat. Az első rész végezetéül pedig megjegyezném, hogy minden kedves hazai, magát managernek nevező egyén, aki végigolvasta ezen sorokat, gondolja végig, mégis mennyit és hogyan tesz a csapatáért, valamint tényleg megérdemli e azt a pozíciót, amit Ő betölt. Még sok idő, mire végre értékelik majd a hazai managerek tevékenységét, viszont azzal a figyelemre méltó idézettel búcsúzom, amely megmutatja, hogy hová is kéne eljutnunk, no meg persze azzal a gondolattal, hogy minden kizárólag rajtunk múlik:

„A managerek nem mások, mint a háttérben tevékenykedő hősei az E-Sportnak" (fams, Management 101, www.fnatic.com)