A négy gyertya...
Ezt a történetet még nagyanyám mesélte kiskoromban. Megosztom veletek, hogy így karácsony táján még jobban megértsük az ünnepek és az összetartozás jelentését.
Volt egyszer négy gyertya, akik egy kör alakú koszorún éltek egy elhagyatott vén házban. Egyszer ebbe a házikóba betévedett egy kisfiú. A kisfiú oda szaladt az asztalhoz, ahol a koszorú volt a négy gyertyával.
Ti kik vagytok, van nevetek? - kérdezte a kisfiú.
Igen, van nevünk - mondta az első gyertya. - Az én nevem BÉKE, de mivel az emberek elfeledkeztek rólam, lassan kihunyok... és ezzel egy nagy lobanással megszünt a lángja.
Én vagyok a HIT - szólt a második gyertya - de mivel az emberek már sajnos hinni sem hisznek semmiben, igy itt a földön már rám sincs szükség, és ezzel halkan sercenve kialudt az ő lángja is.
Az én nevem SZERETET - szólt a harmadik gyertya - de sajnos az emberek túl önzöek lettek e világban, igy már nekem sem jut hely a szívekben, igy tovább én sem létezhetem.
Mikor kialudt a harmadik gyertya lángja is a kisfiú sirva fakadt... Zokogása közben csak ennyit suttogot: Gyertyák nektek égni kell...
És láss csodát ekkor megszólalt a negyedik gyertya, aki eddig csendben volt:
Az én nevem: REMÉNY én mindig létezem, jöjj kisfiú és gyújtsd meg lángjaikat rólam, hadd lobbogjanak újra, mert mindig van egy új lehetőség, amely reménnyel tölti el a szíveket.
A kisfiú boldogan meggyújtotta a gyertyák kialudt lángjait, és azóta is örzi azokat!
Vajon mi magunk is így teszünk?
Talán most amikor jönnek az ünnepek... és talán nem csak az ünnepek idejére!
Archív cikk áttöltve: 2012/03/29 · Eredeti szerző: AlX^ndrOS