Piros, de nem T...

Minden évben sunnyog, kempel egy darabig az ablak alatt amíg a sok CS-s nyugovóra nem tér majd mintha csak HE gránátokat dobálna, szórja tele cipõinket és zoknijainkat, egoista módon általában a saját 3D-s másával, illetve a rosszabbak esetében még virgáccsal is. Bizony õ a vörös skin-t választott mikulás. Azt már tudjuk, hogy minden december 6-án jön, de vajon ki Õ mi Õ? Egy unatkozó terror? Egy bombát nem találó CT? Most lerántjuk a leplet a tudatlanok elõtt is. Íme, érdekesség rovatunkban jöjjön Joulupukki legendája. A Mikulás, avagy piros, de nem T...
Archív cikk áttöltve: 2012/03/29 · Eredeti szerző: HeNtEs

---

A Mikulás legendája

Krisztus után 245-ben Kis-Ázsiában, Patara városában született, egy gazdag család gyermekeként. Már gyermekkorában is történtek vele csodák. Alig kezdte el iskoláit, mikor Patara városában nagy járvány tört ki, és mint kisgyermek, árvaságra jutott. Ezért a szüleitõl örökölt hatalmas vagyonával érsek Nagybátyjához, Patara város kolostorába költözött. Az Õ felügyelete mellett nevelkedett, s gyermekévei alatt megszerette a kolostori életet, majd iskoláinak befejeztével a papi hivatást választotta. Életét az emberiségnek és a gyerekek tanítására szentelte. Bárki kérte, mindig segített. Ember szeretete, segítõkészségének híre messze földre eljutott. Az emberek kezdték imáikba foglalni a nevét. 270-ben Jeruzsálembe tartó zarándokuton történtek miatt a tengerészek védõszentjévé vált ! Zarándok utról visszafelé, betért imádkozni Anatólia fõvárosába, Myra városába, ahol legendás körülmények között püspökké választották.
52 évig volt püspök. Évek alatt a szeretete, a gyerekekkel, emberekkel való törõdése miatt annyira megszerették, hogy nem csak püspökük, de még vezetõjüknek is tartottak. Vagyonát a gyerekek és az emberek megsegítésére fordította. Egyszerû emberként élt a nép között, miközben tanított és szeretetet hírdetett. Éhínség idején a teljes Egyházi vagyont a nép étkeztetésére fordította, amiért szembe került az Egyházzal, halála után, ezért az engedetlenségért egy idõre ki is tagadták az Egyházból!
Minden este órákig sétált a városka utcáin, beszélgetett az emberekkel, figyelt a gondjaikra. Így történt a legendáját alkotó eset is :
A kolostor szomszédságában él egy elszegényedett nemes ember, aki úgy elnyomorodott, hogy betévõ falatra is alig jutott. Három férjhez menés elött álló lánya azon vitatkozott egy este, hogy melyikük adja el magát rabszolgának, hogy tudjon segíteni a családon, és hogy a másik férjhez tudjon menni. Ekkor ért a nyitott ablak alá Miklós püspök , és meghallotta az alkut. Visszasietett a templomba, és egy marék aranyat kötött keszkenõbe, és bedobta az ablakon. A lányok azt hitték csoda történt. Majd egy év múlva ugyanebben az idõben még egy keszkenõ aranyat dobott be a második lánynak. Kisiettek, mert lépteket hallottak az ablak alól, s akkor látták, hogy egy piros ruhás öregember siet el a sötétben. Harmadik évben ezen a napon nagyon hideg volt, és zárva találta az ablakot. Ekkor felmászott a sziklaoldalban épült ház tetejére, és a nyitott tûzhely kéményén dobta be az aranyat. A legkisebb lány éppen ekkor tette harisnyáját a kandalló szerû tûzhelybe száradni, és az pont bele esett. Az ismeretlen jótevõrõl kezdték azt hinni, a hóborította Taurus hegyrõl, mivel mindig ilyenkor télen történtek ezek a csodák, hogy maga a Tél-Apó jön el ezekkel az ajándékokkal. Az idõ folyamán mégis kitudódott a titok, hogy a jótevõ maga Miklós püspök. Ugyanis a legkisebb lánynak bedobott aranyban volt egy olyan darab, amit a helyi aranykereskedõ elõzõleg adományozott Miklós püspöknek egy szerencsés üzletet követõen. Ezt felismerve, már mindenki tudta, hogy ki a titokzatos segítõ! De kiderült ez abból is, hogy december 5-én a névnapja elõestéjén a hideg idõ beköszöntével rendszeresen megajándékozta a gyerekeket mindenféle édességgel. Ezért az adakozásaiért a nép elnevezte " Noel Baba" -nak, ami azt jelenti " Ajándékozó Apa". A keresztényüldözések alatt õt is elfogták, éheztették, kínozták, de kivégezni nem merték. Fogságából végül kiszabadult, hosszú, békés öregkort ért meg. A legenda szerint lelkét ( 326-ban) angyalok vitték végsõ nyughelyére, ahol egy tiszta forrás eredt. Ebbõl a tiszta forrásból áradó szeretettel küldi legendája a mai gyerekekhez utódát, a Mikulást.

Szent Miklós a hajózók védõszentje

Patara városában a kolostori életet során, a tanulás és sportoláson kívül más teendõje nem volt. Így a mintegy 180 cm magasságú fiatalember, aki napi több órát töltött tornával, egy szikár minden erõpróbát kibíró alkat lett. Kitûnõ uszó volt, néha több kilométerre beuszott a tengeren. Így történhetett meg, hogy egy tengeri út alkalmával a bajban bátran vetette magát a habok közé, hogy segítsen másokon. Egy ilyen cselekedete után, amit csodának hittek az emberek, vált a hajózók védszentjévé.
Az eset 270-ben Jeruzsálembe tartó zarándokuton történt.
Akkoriban is rendszeresen zarándokoltak az emberek a Szentföldre. Ezt tette az ifjú Miklós pap is. Ezek a zarándoklatok, összel történtek amikor nem volt olyan nagy meleg. Igen ám, de ilyenkor a tenger az egyik pillanatról a másikra kiszámíthatatlanul viharos tud lenni. Ezért a zarándoklatra tartó hajók, biztonságból egymáshoz közel, konvoj szerûen haladnak. Ezen az uton is kitört egy váratlan vihar. Miklós pap hajója mellett alig száz méterre haladó hajónak az orrvitorla árbóca kitört, ennek helyre tételéhez legalább két ember kell. Ki is mentek elvégezni a munkát, de mind kettõt lesodorták a hullámok. Tudni kell, hogy ezek a kishajók 3-5 fõs személyzettel rendelkeztek, így nem volt ki megjavítsa a hajót, ami ez által süllyedésre volt itélve. Valamint azt is tudni kell, hogy aki viharban a tengerbe esik, annak nincs túlélési esélye! A helyzetet látva Miklós pap gondolkodás nélkül a vízbe vetette magát, és elsõként a két fuldokló tengerészt mentette ki, és ezt követõen kapaszkodott fel a tehetetlenül hánykódó hajóra, ahol egymaga helyezte vissza az orrvitorla árbócát, majd megköszönve Istennek a segítségét, imádkozni kezdett. Közben a megrémült és a hajófenékbe menekült emberek csak azt vették észre, hogy a hajó stabilizálódott, és amikor kimerészkedtek a fedélzetre, egy a hajójuk elejében imádkozó embert láttak. Mindenki arra gondolt az ismeretlen megjelenésével, hogy valami égi Szent segített rajtuk. Az ima befejeztével, pedig szemük láttára belevetette magát a habok közé és eltünt. Ez a tengerbe ugrás egyet jelentett az odaveszéssel, s ezért ezt egyszerû ember nem tehette. Amikor elcsendesült a vihar, mindenki megdöbbenésére, a vízbe esett halott tengerészek nyugodt álmukat aludták a hajófenéken. Mikulós zarándok utról hazfelé ellátogatott Anatólia fõvárosába, Myrába. Itt legendás körülmények között püspökké választották. Majd késõbb amikor a Jeruzsálemi út tengerészei közül néhányan Myrába jártak, hálaadásra betértek imádkozni a templomba, ahol Szt. Miklós püspökben felismerték a hajójukon a viharban imádkozó személyt, s ettõl kezdve a tengerészek hozzá imádkoztak a bajban, és így a védõszentjükké vált.

Szent Miklós püspökké választása

Myra városa (Demre), abban az idõben Anatólia fõvárosa. Ahogy már az elõzõekben írtam, az egész földrész eredetileg a kalózok mekkája volt. Az összerabolt kincsek, jó gazdasági alapokat teremtettek az utókornak is. Mediterran éghajlata kedvezett valamennyi déligyümölcsnek, kertészeteknek. Így a kereskedelem, narancs és olajültetvények gazdagságot biztosítottak a lakosságnak. Myra városában a püspöki kar elanyagiasodott, és korumpálódott. Ezért a püspökök, rendszeresen váltogatták egymást. Volt aki csak néhány hónapig töltötte be ezt a szerepet, de volt aki kihúzta másfél évig is. 270-ben érkezett el az idõ, amikor a püspöki tisztért való versengésben már nem tudtak megeggyezni, és négynapi vádaskodás, és önjelelölések után, valamint az egyik fõpap látomására a püspöki kar olyan határozatot hozott: " rendben, akkor az legyen Myra városának püspöke, aki felszentelt papként elsõnek jön be a városkapun." Ekkor érkezett meg a Jeruzsálemi zarándok utról hazafelé tartó Miklós pap. Azonnal, mint fõméltóságot fogadták a városkapúban, és vezették a püspöki kar elé, ahol rögtön püspökké választották. 52 évig töltötte be ezt a szerepet.

Szt. Miklós csodái?

Miklós püspök, amellett hogy egyházi vezetõje volt a népnek, a szüleitõl örökölt jó üzleti érzékkel is rendelkezett. Legenda költõk ezt használták ki és misztifikálták történeteit.
Búzatöbbszörözõ csodája egyszerûen a következõ: több éves aszályos esztendõt követõen teljesen kifogytak a gabonatartalékok, még a vetõmagokat is megették az emberek. Egyiptomból, Olaszországból hoztak be búzát. Egy alkalommal a myrai kereskedelmi flotta, majdnem teljes egészben odaveszett egy viharban. Így már több hónapja nem volt kenyere a népnek. Ekkor kötött ki egy olasz kereskedelmi flotta vizet felvenni a kikötõbe. Ez tudomására jutott Szt.Miklósnak, és azonnal odasietett. Alkudni kezdett a kereskedõkkel, de azok nem engedtek a gazdájuk utasításából, és tovább akartak állni rakományukkal. Ekkor Miklós azt mondta, " ha partra teszik a búzát, akkor bár néhány héttel késõbb, de kiköthettek a búzátokkal az eredeti célállomáson, s a most kapott búza ára is megmarad, és a hajótok ismét tele lesz búzával!" Erre belementek az alkuba, amikor Miklós a helyi kereskedõk tudta nélkül dupla áron kifizette a gabonát. A hajósok visszasiettek Görögországba, ismét megrakodtak búzával, és elszállították azt eredeti helyére. Közben újraépült a myrai flotta, de arra beköszöntött a tél, és a viharos évszak. Ezért a tengerészek nem mertek útnak indulni. Így maga Miklós püspök szállt fel a vezér hajójara, és sikeresen megtették többször az oda - vissza utat tele rakománnyal. Ezekben az aszályos években, Szt. Miklós majdnem a teljes vagyonát a nép étkeztetésére fordította.

Szt.Miklós temploma

Demre közepén fekszik a Szt.Miklós templom. Mellette a sírhelye, amely 1956-ban ásatások során került elõ. Myra folyó teljesen betakarta homokkal, ma 3 méterrel a felszín alatt van. 1087-ben olasz tengerészek a sírt feltörték, és elrabolták Szt.Miklós csontvázát. Sietségükben néhány csontot ott felejtettek, amelyet ma Antalyában õriznek. Már a 4 sz-ban állt ezen a helyen a templom, de a mai Szt.Miklós templom a 7 sz-ban épült. A 9 és a 11. sz.-ban megrongálódott a keresztény és arab tengeri háborúban. A 11. sz. végén helyre lett állítva. A ma látható mozaikok abból az idõbõl származnak. 1860-ban az orosz cár Anna Galidscha megújította. Ezt láthatod alábbi képeken, valamint annak mennyezeti freskóját, ill. a harmadik képen Szent Miklós püspök síját , ami a templomon belül helyezkedik el. Majd Szt. Miklós szobrát a templom elõkertjében. Szt. Miklós sírján látható rongálás az olasz tengerészek 1087-es mûve, amikor a csontok egy részét és a sírban levõ ereklyéket Báriba vitték, ahol ma is õrzik ezeket. A rablás célja az volt, hogy a tengerészek védõszentjének maradványai olasz földre kerüljenek, ezáltal a védõszent nagyobb védelmet biztosít hajózásaik során.

Források: wiki, mikulasbirodalom.hu, mikulas.lap.hu