A hálózat fogságában - 1. rész

Kína az első olyan állam, ahol az internetfüggőséget betegségnek tekintik. Ez 2008 november 12-én került a külföldi honlapokon a hírekbe. Magyarországon ugyan még nem számít az bejegyzett betegségek közé, de valószínű a világ fejlődésével nálunk is eljön majd az idő.
Igazságszerint addig semmi esély a téma normális kezelésére amíg a média felfújja az ügyet, és mindig a negatívumokat emeli ki. Lsd. azt, ami Németországban folyik.

Ez a kifejezés 1995-ben hangzott el első alkalommal "hivatalosan", ugyanakkor irónikus szövegkörnyezetben. Ivan Goldberg amerikai pszichiáter további vicces reakcióra számított a kifejezés nyilvánosságra hozása után, de ezzel szemben, olyan emberektől kapott választ, akik az ügyben érintettnek érezték magukat, és a leírtak alapján megállapították, hogy sajnos passzol minden tulajdonság. Ettől kezdve újból és újból kutatták, és elemezték ezt a témakört a tudósok. Ekkor került képbe az ugyancsak amerikai származású Kimberly Young pszichológusnő, aki Goldberg alapgondolatait felhasználva párhuzamot vont a szerencsejátékfüggő betegséggel, mely jelen esetben az internetre korlátozódott. Igaz pontos definíciót még nem találtak ki rá, de felismerték a párhuzamot. Az internetfüggőség megnyilvánulása széles skálát mutat, és a következő területeket érinti: kommunikáció, szex, online játék, és online shopping (Erről fog szólni a második rész).

Két faktor játszik közre a betegségnél: a játékszenvedély kielégítése, valamint a elégedettség érzése. Ezekhez még párosulhat a valóságtól való menekülés, valamint a saját egyéniséggel való kísérletezési lehetőség. A tudósok úgy gondolják, hogy az internetfüggőség kialakulásának egyik alapja az impulzuskontroll zavara. Az ilyen emberek nem tudnak például ellenállni egyes dolgoknak.

Nem csak a férfiak érintettek az ügyben

A Humboldt Egyetem tanulmánya alapján, ahol 8000 felhasználót kérdeztek meg a témában, 3,2 % a normálisnak számítható internetfüggőség tartományába esett, míg 6,6 % a kritikusba sorolható. A 18. életévig bezárólag az érintettek között kétszerannyi férfi van mint nő. Ugyanakkor a 19. életévvel kezdődően ez az arány megfordul, és az életkor előrehaladtával folyamatosan nő. A normális internethasználat és függőség közti határvonalat igen nehéz meghúzni.

Bernad Batinic, a Giessen-i egyetem pszichológiaprofesszora a következőket állítja: „ Online függőségnek az nevezhető, ha például az emailezés, és csetelés kényszercselekvésként jelenik meg." Gabriele Farke: „A függőség kialakulásában már létező pszichés károsodás játszik döntő szerepet, mint például depresszió, önimádó személyiségzavar." Az internetfüggőségnél nem jelenik meg automatizmus. Nem mindenkiből lesz automatikusan internetfüggő, de a veszély, hogy túl mélyen belemerülünk a virtuális világba, fenn áll.

Szociális rétegek

Olyasmi hogy „függőségre hajlamos személyiség" nem létezik. A jelenlegi kutatások eredményei azt mutatják, hogy a függőség kialakulása több tényező közrejátszásával alakul ki, mint például öröklődés, családi problémák, táplálkozás, sztressznivó, általános egészség, pszichés tényezők, valamint a függőség forrásának erőssége.

Így inkább a labilis személyiségek vannak veszélyben, nem pedig azok, akik egy stabil környezettel rendelkeznek. „Minél stabillabb a szociális, társadalmi helyzet, valamint a munkaviszony, annál kevésbé áll fenn a veszély az internetfüggőség kialakulására. Ennek ellenére az internetfüggőség bárkinél kialakulhat, nincs nemhez, vagy életkorhoz, sem munkaterülethez kötve. Éppen ezért akadnak olyan függők is, akik a valós életben orvosok, vagy bírók, vagy hasonló magasabb rangú beosztással rendelkeznek. Az internet lehetővé teszi, hogy ott emberek maradjunk, megszabaduljunk valós mivoltunktól, és társadalmi kötelezettségeinktől.

Mi az, ami az internethez köt?

Az érintettek sokkal szabadabbaknak érzik magukat az internet világában, jobban megértetik magukat, nagyon sokszor találkoznak hasonló gondolkodásmódú és problémájú személyekkel. „Ez természetesen intenzív örömet okoz, eufórikus állapotba juttat, és megvakítja szokásainkat." Állítja Greenfeld, aki maga is internetfüggő volt annakidején.

„Az emberek kellemes élményeket szeretnének megélni, és minél kevesebb kellemetlennel találkozni. Ha valami vidám dolog ér bennünket, nyilván szeretnénk azt megismételni. Ezen élmény intenzítása miatt a valós életünket szürkének, és egyhangúnak érezzük. És ez ad okot később arra, hogy ettől az élettől elmeneküljünk egy másik szebb, és egyszerűbb életbe. Eleinte természetesen csak unaloműzésként térünk vissza a virtuális világba, ám ez később függőséggé alakulhat, és ez az, ami problémát jelent.

Az elérhetetlen keresése

Az internet lehetőséget ad ara, hogy megnyilvánuljunk, szóba elegyedjünk valakivel, akivel a valós életben nem lenne merszünk beszélgetni. Megmutathatjuk azt az oldalunkat, amit a valós életben inkább elrejtünk. Ezek a lehetőségek felszabadítják gátlásainkat, és egyfajta szabadságérzést adnak. Szövetségeseket találva az interneten, elmesélhetjük titkos vágyainkat és kívánságainkat. A függőség kialakulásának alapja, hogy valami olyat keresünk, ami nem a miénk, amit nem tudunk elérni.

Az érintettek többé nem néznek szembe a problémáikkal a valós életben, nem beszélnek álmaikról, céljaikról, és elképzeléseikről. Hamarosan alábbhagy az érdeklődés az igazi családtagok iránt, és elkezdik felépíteni a „saját családjukat" az internetben. A szerepjátékok és más egyéb programok tökéletes alapot biztosítanak ehhez. Ugyanakkor egyre gyakrabban lép fel náluk bűntudat, ha arra az időre gondolnak, amelyet akár a családtagokkal,vagy a barátokkal is eltölthetnének. Nem akarnak többé elutazni olyan helyre, ahol nincs internet. Ha egy kivülálló megpróbál rávilágítani a helyzetre, akkor agresszívan reagálnak, és megpróbálják a szemrehányásokat valamiképp megmagyarázni. Megpróbálnak mindeféle kifogásokat találni, hogy újból a számítógéphez ülhessenek. A külvilággal való kapcsolat egyre jobban a homályba vész, és a társadalmi életük lassacskán áttevődik az internetre.

Folyt köv.