Abdul:
Szia FakabaT! Nálam a magánélet teljesen elvan különítve a "Counter-Strike-os" életemtől, így annyit elárulok, hogy Csográdon lakom és a monogramom MJ, és nem, nem Michael Jordan:) Egyébként ha már itt tartunk, rengeteg olyan ismerősöm van, akikkel már évek óta jóban vagyok, de még nem is tudják az igazi nevem. Sőt, nem egy olyan barátnőm volt már, aki csak hetek után tudta meg az igazi nevem, addig csak Abdul voltam:) Az érettségi után jó pár évig dolgoztam, majd úgy gondoltam, hogy talán egy főiskolával könnyebb lenne az életem, igy hát Kecskeméten a GAMF-on folytattam dolgokat. Azóta már rájöttem, hogy pályát tévesztettem, de ha már egyszer belefogtam, nem ártana befejezni is.
Fakabat:
Őszinte leszek, ha azt mondom, hogy a bevezető alapján egy-két beteg dologra fény derül majd... meglássuk^_^ Nos, visszakanyarodva, az emberek nap, mint nap láthatják cikkeidet, írásaidat a totalgaming oldalain. Ezek szerint eléggé sok időt áldozol arra, hogy a közösséget információkkal lásd el. Pontosan mi a feladatod a totalgamingnél és naponta mennyi időt szánsz hírek írására?
Abdul:
Lássuk csak, gyors fej számolás... lett volna, de mivel verseny van, nem nagyon kellet számolnom:D Elég sok időt töltök a gép előtt a hírek böngészésével és írásával. Fogalmazzunk úgy, hogy az ébrenlétem több, mint a felét. A feladatom az évek alatt folyamatosan változott. Először, mint moviehírező kerültem az oldalhoz. (ejj, de utálom ezt a szót, mivel van rá magyar megfelelő is, de így hamarabb tudják, miről is van szó, mint ha azt írnám, hogy film kritikus, esetleg videó elemző stb ) Azután már olyan hírek is kikerültek a kezeim közül, amik nem voltak összekapcsolhatóak a "munkakörömmel", de úgy éreztem, annak a hírnek meg kell jelennie az oldalon. Majd egy hosszabb idejű, látszólagos csend következett, amikor megcsömörlöttem, ekkor csak nagy ritkán írtam hírt/cikket, de a háttérben ott voltam, a moderálás abban az időben egész jól működött, ha érted, mire gondolok:) Manapság a totalcs "kisfőnöke" vagyok, a szerkesztő felvételkor az újoncok válogatásánál bevállaltam a CoD-ot is, így most ott is hasonló státuszban vagyok, bár azóta a felvételisek elkerültek tőlünk egy másik egyén kezébe. Amit abból a szempontból nem bánok, hogy amikor sok hírezni való volt, és más teendőim is voltak, plusz még a jelöltekkel is foglalkoznom kellett, akkor már nem igazán tudtam, hogy hol is áll a fejem, és csak kapkodtam ide-oda. Természetesen ezek mellett maradtak az örök álmodozások, amik remélem, hogy hamarosan, nagyon hamarosan megvalósulnak. Tehát ha olvassák, akkor tessék belehúzni:)
Fakabat:
A tömör és rövid megfogalmazásból jól látszik, hogy mennyi mindennel kell foglalkoznod, és hogy te is nem kis szerepet játszol az oldal arculatának fejlesztésében, fenntartásában. Az első válaszodban azt írtad, hogy a magánéletet és a CS-s dolgaidat igyekszel külön választani, amivel erős utalást tettél arra, hogy playerként is azért próbálkozol. Ezt tényleg próbálkozásnak érdemes nevezni, vagy komoly célokkal, társasággal és tervekkel űzöd a játékot? Egyáltalán mennyit tudsz játszani, ilyen időbeosztás mellett?
Abdul:
A 2000-es évek elején még komolyabban vettem a játékot. Volt olyan, hogy meló után mentem is a helyi klubba, és csak este mentem haza, másnap meg meló. Azért ennek az időnek is megvolt a maga szépsége, főleg úgy, hogy az egyik barátnőm ennek köszönhetem. Nem, Ő nem játszott, viszont az egyik haverommal egyszer bejött, ott ismerkedtünk meg, majd pár hétre rá már együtt is voltunk:D De volt másik hasonló esetem is, bár az sosem volt publikus, de annak a lánynak is szép fél évet köszönhetek . Most, hogy így kitárgyaltuk az előnyeit is, térjünk vissza a témára. A komolyság 2006-ig tartott. A WCG-re beneveztünk, de úgy, hogy az egyik embernek nete se volt otthon (talán még gépe se), egyikkel kb ha egyszer játszottunk, a taktikák pedig a Jövő háza előtti kis parkban voltak megbeszélve. Ott jól éreztem magam, bár nekem, mint "sors kegyeltjének", a kompó gépem meghalt. Az adminok egy ideig próbálkoztak, de mivel nem tudtak életet lehelni bele, kaptam egy másikat, amin viszont nem volt se ventri,se TS. Azt hiszem,ezek ismeretében, nem kell taglalnom,hogy mennyire leszerepeltünk:D
Bár egyénileg voltak jó megmozdulásaink (bármennyire hihetetlen, de nekem is volt olyan, amikor 1v5-ből néggyel megbirkóztam, csak az az ötödik nem kellet volna:P), de ez édes kevés az üdvösséghez. Ha akkor, vagy akár most is, még én is tizen egynéhány éves lennék, akkor büszkén dicsekedhetnék, hogy a Legenda előtt ültem, de mivel már akkor is tudtam, hogy Ő is csak ember, nem pedig gép, így nyugodtan lejátszottuk azt az egy meccset, öszepakoltunk, és az aktív játéknak vége. A Source-al eleinte még játszogattam, de mivel szerintem köze nincs a cs-hez, így már csak egy-egy rangosabb eseményt követek vele a SourceTV-n. Tudom, hogy ezt elég fura egy olyan oldalon kijelenteni, ahol többségében ennek a játéknak a rajongói vannak, de mivel ez egy interjú, így itt nyugodtan leírhatok bármit:) Tehát haverokkal még játszogatunk 1.6-ot, de Source-al kb havi egy gyors mix, és annyi.
Fakabat:
Akkor azért te is megpróbáltál olyannyira közel kerülni a játékhoz, amennyire csak lehetett, és azért még mindig 1-1 óra erejéig elvagy vele. Megfigyelhető, hogy tavaly augusztus óta, te tényleg 100%-ig jelen vagy a totalgamingnél, mégsem terelődött soha rád a figyelem. A hírezők kis csoportja ismer, kommentjeidet olvashatjuk, de mégsem lett soha úgy isten igazából kiemelve tevékenységed, sőt LAN-okon sem látni téged. Mégiscsak egy olyan ember vagy, aki keményen felel ezen gépezet működéséért. Mért nem láthattunk téged soha semmilyen rendezvényen vagy interjúban eddig? Mindig is a háttérben akartál maradni, vagy csak így alakult?
Abdul:
Is-is. Amint az előtérbe kerül az ember, megjelennek a "rajongók" is. Sajnos nem emlékszem, ki mondta, de van abban igazság, hogy ha mindenkinek tetszene, amit csinálnál, akkor lenne igazán baj. Tény, hogy én sem fogom mindig vissza magam, sőt, a hírekben is néha odamondogatok, de attól még az igazság az igazság. Legutóbbi ilyen emlékem, hogy az ex-fnatic, a hollandok, átigazoltak a 4Kingshez, amiben le is írtam a tényt,hogy amióta visszatértek, közel sem hozták az elvárható eredményeket, így érthetetlen a szervezet választása. Lehetne még sorolgatni az eseteket, de általában az ilyen egyének felbukkanása javarészt csak kóstolgatás, amit mi sem mindig kezelünk a helyzet magaslatán, mivel emberek vagyunk. A másik kérdésedre a válasz, hogy vettem már részt kisebb offline versenyek rendezésében. Tervbe volt véve részemről, hogy a BECUP első versenyén adminként részt fogok venni. El is indult a levél váltás Kodival, de hogy miért is nem lett belőle semmi, azt most meg nem tudnám mondani. Nyilván, ha utánanéznék, azért kiderülne, de halványan arra emlékszem, hogy lett volna néhány tréning, természetesen BP-n, amit nem mindenki engedhetett meg magának. Én biztos nem. A TGED hasonló problémák miatt nem ment részemről, és a TGES szintén zenész lesz, bár szeretnék menni, és részt venni valamilyen formában a közvetítésekben, de azok a piszkos anyagiak...
Fakabat:
Hát igen, az sajnos sok helyen közrejátszik, de mit tegyünk, ilyen ez a kapitalizmus:) Akárhogy is nézzük, te több órát az oldalon töltesz naponta, olvasgatsz, kommentelsz és szerkesztessz. Az élő közvetitéseket látod és az emberek reflektálásait az oldal tartalmaira is végigköveted. Ez egyből két kérdést is fölvet, elsőként azt, hogy mi a véleményed az itthoni CS-s közösségről? Végül is te 1.6-tal játszol, személyesen keveseket ismersz, de mint írtam, az oldal része vagy. Még a hírezőket is, vezetőket is látod és kommunikálsz velük. Hogy érzed, mióta elindult a portál, sikerült e fejlesztenie a közösséget/közösségeket?
Abdul:
A közösség pont ugyan olyan, mint a valós életben. Vannak értelmes emberek, akik meggyőznek Téged érvekkel vagy te Őket, vannak a balhét keresők, akiknek a szájába rághatod a tényeket, akkor is Te vagy a hülye, és vannak a "lelki szegények" , akik pedig nem tehetnek arról, hogy olyanok, amilyenek. Nagy ritkán kifoghatja az ember, és akkor értelmes eszmecserét is lehet folytatni, de általában a balhésok próbálkoznak be. Egy ideig reménykedsz, próbálsz is vele kommunikálni, aztán rájössz, hogy hiába adsz neki linket, hiába kéred meg, olvasson vissza a tisztábban látás végett, hiába írsz neki tényeket, csak egy a lényeg, hogy balhézhasosn. Szerencsére belőlük van jóval kevesebb. Javarészt az emberek nem is kommentelnek, elolvassák, megemésztik és kész. Lehet-e fejleszteni a közösséget? Fogós kérdés, főleg, hogy most egy internetes közösségről beszélünk. Egy egyént legelőször is a családja nevel, ott kapja az útravalót, ha ott már problémák vannak, akkor mi keveset tehetünk. Aztán ott van az iskola, vagy a munkahely, ami a második családunk, és ugyanúgy befolyásolja személyiségünk és életünk. Ez a közösség csak sokadrangú, még a keményvonalas játékosoknak is csak harmadikként kellene szerepelnie a listán. Így csak azt tudom mondani, amit a lövöldözések kapcsán. Akinek előtte is voltak problémái, az a játékok nélkül is előbb-utóbb belekeveredik valamibe. Ezt pedig nem lehet csak a génekre fogni, sőt! A nevelés is legalább annyit számít. Bármennyire is hihetetlennek tűnhet, de már az ember születésének pillanatától kezdve meghatározóak az élmények, az első hónapok is nagyon sokat számítanak. Ha akkor elrontanak valamit a szülők, akkor azokat nagyon nehéz kijavítani, akár az ember élete is rámehet. De szerintem most ne menjünk bele a pszichológiába, maradjunk annyiban, hogy bár nekünk is van befolyásunk a közösség fejlődésére/változására, mi csak kis mértékben hatunk az egyénekre ilyen szempontból. Természetesen kivételek a gép előtt élők, de itt biztosan nincsenek olyan személyek:D
Fakabat:
Egészen jól sikerült összefoglalnod a dolgokat és talán furcsa is, hogy ennyi idő után, amit szerkesztőként és moderátorként eltöltöttél, egészen kulturáltan sikerült megfogalmaznod a véleményed. Nem, mintha 45 percig tartott volna:D Ha már itt tartunk, mi az, ami téged motivál arra, hogy napod jó nagy részét a hírezéssel töltsd? Ez egy munka a számodra, vagy "egyszerű" hobbi?
Abdul:
Egyre inkább munkának számít, és így egyre kevésbé kellemes szabadidős tevékenység. Vannak hullám völgyek is, de valahogy eddig átvészeltem. Nálam az új ötletek azok, amik tartják bennem a lelket. Egy része megvalósult, egy része más formában, egy része pedig sohasem. Most is vannak ötletek a tarsolyban, csak az a fránya kivitelezés... Ez főleg olyankor probléma, ha nem rajtad múlik, és bizony néha frusztrálttá is tesz, ha falakba ütközöl.
Fakabat:
Talán ezért élvezetes sok minden, mert nem olyan egyszerű megszerezni, megcsinálni és megszervezni. Még egy picit a munkánál maradva, nemis oly régen hirdettetek szerkesztői felvételt, ám túlságosan sok hír, az eredményekkel és egyebekkel kapcsolatban, nem került publikálásra. Mennyire volt nehéz feladat eldönteni, hogy ki alkalmas egy ilyen feladatra? Sokan próbáltak szerencsét? No és a legfontosabb, hogy sikerült e valamennyire frissíteni a szerkesztői névsort?
Abdul:
A döntés nem volt nehéz. Voltak, akikben láttunk fantáziát, és sajnos olyanok is, akiknek még érniük kell. Akik felvételt nyertek, azok közül is fognak lemorzsolódni, hiszen ez is olyan, mint a nő. Megkapni könnyebb, mint megtartani. Hogy sokan próbáltak e szerencsét? Ez is viszonyítás kérdése. Ha a jelenlegi gárdát tekintjük kiindulópontnak, akkor azt kell mondjam, hogy szerencsére akadtak szép számmal. Ha a látogatók számából indulunk ki, akkor meg elég kevesen jelentkeztek. Én abból indulok ki, hogy a hír szerkesztést hobbiként űzni nem éppen vonzó dolog. Nagyon melós, és koránt sem annyira látványos, mint ha egy ismert és elismert csapat tagjaként lövöd halomba az ellenfeleidet. Ezen kívül bizonyos határok is gátat szabnak az írói vénának. Pont ezért is örültem a Skillseriesnek, amikor Henti rábólintott, mert itt lazább keretek között mozoghatsz, mint egy közösségi vagy ligahírnél. Amint az látható is volt például diki kisfilmjénél, egy-egy rosszabb pillanatomban bizony elszabadul a fantáziám, és akkor dől belőlem a hülyeség. Ez egy olyan rész, ahol valódi önmagam adhatom, ahol a valós és virtuális életem részben összekapcsolódhat. Akik pedig nyomon követik a rendkívül izgalmas Impresszum rovatot az oldal alján, azok már tudhatják, hogy néhány új arccal gazdagabbak lettünk, de legalább ennyitől meg is kellett válnunk.
Fakabat:
Jól láthatóan, akkor az oldal is próbál egyre többet és többet megtenni a minőségért. Esetleg elcsöppentesz nekünk pár információt az oldal közeli illetve távoli jövőre vonatkozó terveiről? Ettől függetlenül viszont, kérlek mindenkép szólj pár szót arról, hogy te miket tervezel az eljövendő időkre!
Abdul:
Most megfogtál, ebből a kérdésből nem fogok jól kijönni:) Azért mégis megpróbálok valamit. Úgy fogalmaznék, hogy megpróbáljuk másmilyen formában is az olvasóink igényét kielégíteni. Tudom, nesze neked, fogd meg jól, de csúnyán nézett volna ki, ha válasz nélkül marad a kérdésed:D
Fakabat:
Hát igen, de ezek szerint hallgatnod kell bizonyos dolgokról, remélhetőleg nem hiába. Viszont ez alapján a jövőről tényleg nem tudunk meg sokat, se a tiedről, se az oldaléról... aztán nagy durranás legyen!
Abdul:
Amiért hallgatok, az csupán annyi, hogy nem rajtam múlnak a jelenlegi fázisban az ötletek megvalósításai:P Ha pedig sikerül valamit elérni, arról úgy is tudni fogtok:D
Fakabat:
Ezzel megnyugtattál szerintem mindenkit:) Nos, hát megint egy eléggé hosszú interjún vagyunk túl és bízom benne, hogy hasznos információkkal szolgálhattunk az olvasóknak. Sok mindent érintettünk, remélem érezted annyira jól magad, mint én, a beszélgetés alatt. Köszönöm, hogy elvállaltad és hát nem maradt más, minthogy az utolsó szó jogán, mondj valami szépet:P
Abdul:
Természetesen én is jól éreztem magam egy jól sikerült vizsga után, főleg úgy, hogy egész nap alig ettem:D Utolsó szó jogán nem szeretnék semmit sem mondani, remélem, még messze a halálos ágyam. Valami szépet szeretnél látni a végére? SZÉP:D Na jó, nem hagylak cserben;)
Szeretném megköszönni az olvasóknak, hogy minket olvasnak, és azoknak meg főleg, akik képesek voltak végigolvasni a nem éppen rövid válaszaimat, bár a végére igyekeztem nagyon rövid lenni. Szeretném Neked is megköszönni, hogy elborult pillanatodban pont én jutottam az eszedbe, akivel untathatod az olvasókat, és természetesen a néha nem gyengén provokatív kérdéseidért is jár a plusz pont:D Végül, de nem utolsó sorban a Totalgamingnek, hogy helyet biztosít tevékenységünknek,és segít az ötleteink megvalósításában. Látod, én is tanultam Tőled:D Most én is provokáltam a "kenyér adóimat", így már kénytelenek kicsit felgyorsítani a folyamatokat:D
Ja és áj láv schranz :)
السلامة