Az első videójáték

Hogy tényleg ez volt e az első videójáték, arról megoszlanak a vélemények, és van egy olyan érzésem, hogy ezt a hozzászólások is tükrözni fogják. Kereskedelmi forgalomba sosem került, ezt talán az élelmesebb olvasók már sejtették a hírképre ránézve is. Egy biztos, a maga idejében egyedülálló volt.
Talán a kihívás, talán az unalom, talán az elismerésre vágyás hajtotta azt az atomfizikust, aki megalkotta a "Tennis for Two" játékot. Az idősebb olvasókat a képre ránézve kellemes érzés foghatja el, hiszen egy másik régi, ám annál kellemesebb szórakozást nyújtó játékot juttatja az eszünkbe, ami nem más volt, mint a Pong. Az Atari játéka majdnem 15 évvel később került forgalomba, de ezt már otthon is játszhatta bárki, aki hozzá tudott jutni egy ilyenhez. De ne kanyarodjunk el ennyire mostani témánktól. Az érdeklődök a kibővített részben olvashatnak tovább a részletekről.
Tennis for Two
Archív cikk áttöltve: 2012/03/29 · Eredeti szerző: Abdul Mohamed

---

50 évvel ezelőtt, 1958-ban egy atomfizikus, név szerint William Higinbotham alkotta meg a "Tennis for Two" kétdimenziós játékot. Akkoriban még nem voltak olyan jók a feltételek, mint napjainkban a játékfejlesztőknek.

 

 

Higinbotham játékát egy 5 hüvelykes oszcilloszkópképernyőn lehetett játszani. Aki már látot ilyet, azt tudja, hogy csilivili grafika megjelenétésére nem képes, sőt, színorgiát sem lehet elvárni egy ilyentől. A készítő a játékot tudományos kísérletnek szánta, kereskedelmi forgalomba hozatalra sohasem gondolt. Egy évenkénti megrendezésre kerülő napra készült, amit Uptonban, New York államban tartottak (Brookhaven National Laboratory).
Mondanom sem kell, a játék vonzotta a tömeget. Több száz ember állt sorban 1958. október 18-án, hogy kipróbálhassa ezt a furcsaságot. Egy hosszú, vízszintes vonal jelképezte a pályát, annak közepén egy rá merőleges rövid vonal a hálót, a labda pedig egy pont volt.

Működés közben

Az 50. évfordulóra úgy gondolták, hogy ismét kiállítják ezt a különlegességet, már amennyire ez lehetséges. Az oszcillkópképernyőn és a vezérlőn kívül az eredeti játék alkatrészeit alkalmazták egy analóg számítógépben. Az egészet egy kombi hátuljába kellett bepakolni a szállításhoz.
Az eredeti "Tennis for Two"-t egy évvel a bemutatása után szétbontották. Azonban egy fizikus, Peter Takacs egy évtizeddel ezelött úgy döntött, hogy újjáépíti a játékot. A kiállítás szervezői pedig felkérték őt, hogy a jubileum alkalmából mutassa be a nagyközönségnek is.
Takacsnak és három munkatársának három hónapig tartott újjáépítenie. A kis csapatnak nem álltak rendelkezésére az eredeti felszerelések. Higinbotham egy vákumcsöves analóg számítógépet használt, ami szerintem senki számára sem meglepő módon már rég kiment a divatból. Takacsek chipekkel próbálták megoldani a feladatot, de a modern chipek nem viselték el a magas feszültséget, ami a játék üzemeltetéséhez kellett. A jelenlegi technológia nem működött jól a régivel, így különböző biztonsági áramköröket kellett beiktatniuk.
Takacsek számára ez egy kihívás volt, és keresztbe tették az ujjaikat, hogy egész nap kitartson a gépezet. Kitartott.

Érdekes látni, hogy mennyit is fejlődött a tudomány 50 év alatt. Most már nem egy egyszínű képernyőn kell bámulnunk egy kezdeteleges grafikai megoldást, nincs szükségünk kamionra sem, ha egy LAN-partyra szeretnénk elmenni. Vajon milyenek lesznek a videójátékok 50 év múlva, már ha még így fogják hívni őket?