:O)
Könnyű lenne azt mondani, hogy, ha időm nagy részét a gép előtt töltöm, és nem munkával foglalkozom, hanem a hobbymnak élek, akkor igen, játékfüggő vagyok. Csakhogy ezt nem fogom észrevenni, pont a szituáció sajátossága miatt: a gép előtt szinte repül az idő, az agyam kikapcsol, és teljesen beleélem magam az éppen futó játékba. Persze a gép előtt ülve mindenre „igennel" válaszolok, vagy azt mondom, hogy „nem tudom", mert legtöbbször a kérdés felét nem hallottam a fülestől, a másik felére meg már nem tudtam odafigyelni, mert éppen felrobbantottak.
Mégis, vannak jelek, amiből a környezetem észre fogja venni, hogy valami nem stimmel, és kis logikai lego után rájön, hogy nem kell mentőt hívni, csak a játékszenvedélyem hatalmasodott el rajtam. S hogy mik ezek a jelek?
Például bevásárlás során az épületeket a bokrok mögül, vagy épp egy fél fát cipelve közelítem meg. Belépés előtt a nagy áruházláncok árkádsorán a falhoz simulva kígyózok végig az oszlopok között. Előfordul, hogy hirtelen az oldalamhoz kapok, ha valaki felrántja bennem az ideget. A pénztáraknál hosszasan előttem kígyózó sort látva az fut át az agyamon, hogy a shotgunnal, vagy az M249 SAW-vel tudnám hatékonyabban megtisztítani a platzot. Éjszakai bevetésen, miközben félálomban felkelek és útnak indulok a wc, vagy a hűtőszekrény irányába, utamat álló tereptárgyakat vélek felfedezni a folyosó közepén az anyósom személyében. Kétségbe ejt a gondolat, hogy sem megkerülni sem elmozdítani nem tudom, aztán megvilágosodom, mikor a villanykapcsolóhoz érve felkapcsolom azt, és tudatosul bennem, hogy fedezéknek mégiscsak jó lett volna, de miután a lámpafénytől megriadt, támadást jelző szirénaként hallom sikítani, majd az elsősegélyhelyre szállítom, és újra élesztem, mert infarktust kapott tőlem, és életereje nagyon lecsökkenni látszik. Nyári melegben a szúnyoginvázió idején a fejem felett elrepülő nőstény állatok láttán felmerül bennem a gondolat, hogy milyen jól álcázza magát az ellenséges helikopter. Ha a társaságban valaki sunyin szellent egyet, mindjárt vegyi támadást sejtek, és ha kitudódott a karácsonyi meglepetésem, kémeket keresek a család soraiban. Télvíz idején szívesen járok terepcuccban, otthon a lőgyakorlatok nyomait találom a csilláron és a bútorokon, és komolyan elgondolkodtat, melyik ruhámból készíthetnék leggyorsabban hatékony ghillie-t, amikor az APEH ellenőr kopogtat az ajtómon.