Videójátékuk és hatásuk

Honnan szereznek fegyvert a gyerekek?
A legtöbb esetben a fegyver mindig megtalálható a szülői házban. Az apa vadászik, vagy rendőrként dolgozik, vagy valamiféle önvédelmi csoport tagja stb. De miért nem képesek a szülők jobban elzárni az ilyen eszközöket? Itt most nem egy vitrines szekrényre gondolok, és nem is arra, hogy a kulcsot a konyhában a legfelső fűszeres dobozba rejtjük. Ez természetesen kevés.

Hibásak-e a szülők?
Szerintem igen. Nem figyelnek eléggé arra, hogy a gyerek személyisége milyen irányba fejlődik. Mivel játszik, kik a barátai, hova jár el, és mikor milyen állapotban jön haza. A szülő felelős a gyerekért, míg az a 18. életévét be nem tölti. Onnantól kezdve felnőttnek tekinthető, és bűntethető is. Ezzel ellentétben Amerikában a felnőttéválás a 21. életév betöltésével kezdődik. Szabadon vehet cigarettát, alkoholt az illető. Ehhez képest pl. a Gears of War nevű játékot (amelyben körfűrésszel darabolhatunk szét embereket) már 17+-tól meg lehet vásárolni. Nem ellentmondásos egy kicsit?

A játékok és az internet igen is befolyásolják a fiatalok életét. Van, akinél nagy mértékben, van akinél kevésbé. De azt hiszem, azt nyugodtan állíthatjuk, hogy a mai fiatalok életét az internet határozza meg. Email, chat, játékok, és szexoldalak. Gátlástalanul szitkozódnak, türelmetlenkednek, rendelnek szülők tudta nélkül bármit. Normálisnak tartjuk ezt? Normális az ha egy 12 éves egy felnőttet fenyeget, és ki akarja őt oktatni arról, hogy mit vegyen a szájába és mit csináljon? Aligha.

A probléma forrását sajnos megint a aszülőkre kell visszavezetni. Túlságosan nagy önállóságot engednek meg a gyerekeiknek, többségük azért, mert merőben másképp akarja nevelni csemetéjét, mint ahogy azt ővele tették. Másrészük pedig azért, mert a gyereket koloncnak érzi, és örül, hogy nem kell vele foglalkozni, és a gyerek elvan magában. Hol van itt a szülői felelősségérzet?

Gátlástalanság
Az internet lehetőséget ad a gátlások leküzdésére a névtelenség által. Az egyébként félénk, alamuszi gyereknek kinyílik a szája, és felnőtteket is megszégyentő szavakat használ.  Honnan tanulta? Hol hallotta? Osztálytársaitól? Szüleitől? Otthon is így beszél? Ha bizonyos kifejezéseket gyakran használunk, szokássá válik, és az illető szava járása megváltozik. Ez nem bántja a szülő fülét? Se a tanárét? Homályba veszett a nevelés?

Mennyire képes valaki kettős életet élni? ÉS mennyire képes valaki ezt a kettős életet kontrollálni? És ha kontrollálni tudja, vajon normálisnak nevezhető-e, vagy már átcsap a személyiség megtörésébe? Tudatában van-e a kettős életének? Pszichológiai esetnek tekinthető-e, ha valaki így él?

Manapság szinte minden iskolában van egy pszichológus, akivel el lehet beszélgetni, ha problémánk van. A kérdés csupán az, hogy mennyire tartja ezt a személyt a diák megbízhatónak, és mennyire veszi a pszichológus a munkáját komolyan. Kinek a feladata a gyerek nevelése, mikor kell azt elkezdeni, és legfőképp hogyan.... Ezt kellene végre valahára megérteni.