Nőként mondhatnám azt, hogy az igazi nőt ezek a játékok nem foglalkoztatják, még a téma említése elől is menekül, hiszen szíve szerint kerül minden erőszakot, legyen az a valóságban körülötte zajló esemény, egy film témája, vagy akár, mint esetünkben is, egy játék mozgatórugója. Mégsem teszem, hiszen egy igazi nőt vonzanak a férfias dolgok. Azok a kihívások, melyek akár a párja testét, akár a jellemét, akár gondolkodását markánsabbá, erősebbé, nagyobb teherbírásúvá, vagy jobb szervezővé teszik. És ki ne vágyna egy olyan társra, aki nagyobb eséllyel védi meg a valóság veszélyes helyzeteitől, legyen bár az egy utcai támadás, vagy más egyéb olyan helyzet, amikor taktikára, fortélyra, gyorsaságra, koncentrálásra, jó szervezőkészségre, és az ujjai gyors mozgására van szükség. Ezek a játékok segítenek abban, hogy párunk fejlődjön. Könnyebben megtanulja azokat a szabályokat, melyekkel az életben is érvényesülhet. Ki tudja tapasztalni, főként a csapatjátékok során, hogy mely karakterjellemzők határozzák meg saját játékstílusát. Például ki tud-e vívni magának annyi tiszteletet, hogy kiérdemelje teljesítménye vagy szervezőkészsége alapján a csapat vezetői posztját, rábízzák-e magukat a többiek, ha sniperkedik, esetleg el tudja-e fogadni mások segítő szándékát, ha tanulni, fejlődni szeretne. Fejlődése során megfigyelheti, hogy gyorsabban, pontosabban reagál-e a sztereotípiaként újra és újra felbukkanó helyzetekre, fordulatokra, szituációkra. Némely játék során a „gazdálkodj okosan" modern megfelelőjét is elsajátíthatja, amikor a fegyver fejlesztésekor, vásárlásakor, cseréje során számba kell vennie és fel kell mérnie az ellenség képességeit, erejének határait.
Másfajta megközelítésben azt is mondhatnám, hogy ezek a játékok tulajdonképpen egy valós önvédelmi sport fizikailag inaktív, passzív, de agymunkában annál aktívabb virtuális megfelelői. Ha jól figyelünk, könnyen kaphatunk olyan tippeket, aknázhatunk ki olyan fortélyokat, melyeket a játékok szerkesztői valószínűleg nem is a feleségeknek, barátnőknek, netán játékos kedvű hölgyeknek szántak, csupán „becsúszott" a játékba. Mik is ezek a trükkök: „hova bújjak, ha túlerővel állok szembe?", „milyen fegyverre van szükségem az ellenség ártalmatlanításához?", „képes vagyok-e egyedül felvenni a harcot, vagy segítségre van szükségem egy csapattársamtól?", „mekkora a biztonságos távolság az ellenséges vonalaktól?", „mekkora tűzereje van, és mikor érdemes használni a fegyvereket?", stb...
Szőke nőre lefordítva: elég, ha elfutok, ahogy a lábam bírja; sikítsak, ahogy a torkomon kifér (lásd: ts, hamachi); taktikusan lapuljak meg, és bízzak benne, hogy valaki kihúz a bajból, ha az felkészületlenül ér; vagy egyszerűen a kellő pillanatban és a jól kiválasztott eszközzel pörköljek oda egyet.
Tanulság: az okos tanul belőle, a buta az idejét tölti, a jó feleség meg odakészít, egy jó doboz sört, de odarak egy cetlit a gép mellé, hogy a sör fele az övé.