Get Alive 2

Képzeljünk el egy igazi bombanõt, szõke hajzuhatag, hosszú combok, érzéki ajkak, formás kerek popsi és minden szükséges kiegészítõ, mellyel haptákba állíthatja a gyengébbik nem képviselõit. Majd mikor az alátekerésre kerül sor rájövünk, hogy jobban jártunk volna ha a cicababa helyett inkább elrobogunk az elsõ kisállatkereskedésbe és megpatkoljuk az összes degut és belegravírozzuk a Playboy legutóbbi számának a viccmellékletét a patkókra. Nem érte meg. Miután lepereg elõttünk a Get Alive második részének intrója két dolog ugorhat be egybõl: az egyik, hogy ez szimpla koppintás a Danish Dynamite-ból, a másik pedig az, hogy ez a kopírozás nem lett olyan rossz, sõt, kifejezetten hangulatos. Majd következik a cicababa effektus és elkezd lankadni. Az érdeklõdés. Egy korrekt, jó kezdés után lagymatag folytatás, ahol a film felveszi a manapság legfõbb gyermekbetegségnek számító töménytelen tunkot eskákörökben. Itt is túl sok van belõle, emiatt sokszor vontatottá és unalmassá válik a múvi, de ezt néhol ellensúlyozzák a szép makik, valamint a film végén található távcsöves móka. Sajnos a film nagy részében ugyanaz a szereplõ tér vissza és viszi hátán az alkotást, kicsit unalmas folyton õt látni, mintha nem is egy válogatást látnánk. Zeneileg nem kapunk sok újdonságot, rendben van és egy-két igen eltalált vágással is összefuthatunk. Effektezés terén is merítettek innen-onnan a készítõk, de szerencsére nem vitték túlzásba. Surreal utódnak készült, de csak mostohatestvérnek futotta. Kipukkadt az intró után, mint a szõke álomnõ, de nézhetõ és fogyasztható.

Köszönjük cr00py-nak az ajánlást!
Archív cikk áttöltve: 2012/03/29 · Eredeti szerző: bazsowicz