Lássuk hát mibõl is élünk
Archív cikk áttöltve: 2012/03/29 · Eredeti szerző: bazsowicz
Mozidömping, Sziget, Insignia, Nyár, Tangapapucs, Cadre, Csalódottság. Játszhatnánk azt is, hogy a felsorolt szavak közül ki kell választani a két kakukktojást, amely nem is kettõ hanem három. Miután kéretlenül is közkincsé tettem IQ szintem egy igen mély lépcsõfokát, engedjétek meg, hogy bemutassam nektek az
Insignia Cadre filmjét. A csapatot senkinek sem kell bemutatni, hiszen lassan többet hallunk róluk, mint a háromnegyedfejû – patkolt tengerimalacról a napi duplanulla hírértékû hazai lapokban. Habár minden kétséget kizáróan meg is érdemlik ezt ( persze nem a tengerimalacos részt), hiszen Európa egyik legjobb csapatáról van szó, akik magyar sztárjainkat is felvonultató többször nézhetõ alkotást adtak ki a kezeik közül.
Lássuk hát mibõl is élünk. Intró ügyileg minden rendben van ( a fanatikusok elkezdhetik átvenni a játékosok kinézetét), majd jönnek a fregek, szépen sorjában egymás után. Itt azon kaphatja magát a tisztelt kritikus, hogy nem fog másodpercenként kotorászni az álla után az asztala alatt a kábeldzsungelben. Minõségre nem lehet panaszunk, igaz néhol elég sötét a film, a zenéket eltalálták a filmhez, de a
„baby shake your ass” effektek tömkelege néha zavaróan hat. Lehet, hogy a név miatt várt volna az ember több atombrutál-makifejes freget, de ezekbõl sajnos most nem kapjuk meg a negyedéves adagunkat. Kakukktojás ide vagy oda a Mozidömping, a Sziget, a Nyár és a Tangapapucs nem jó megoldás.