Térjünk rá magára az alkotásra. Elöljáróban még annyit megjegyeznék, hogy a fragmovie, amint a neve is mutatja, egy film, és mint olyan, az érzelmekre hat, így véleményem szerint egy filmet sem lehet jó film, vagy rossz filmként kategorizálni, hiszen mindenkinek más tetszik. Ennek fényében, a továbbiakban a saját szemszögemből elemzem az alkotást. Jól tudom, az intro hiányát, vagy annak csodálatos mivoltát szokták elsőnként boncolgatni, azonban én inkább a lövésekkel kezdeném, hiszen ez egy fragmovie. Az egész film hangulatát meghatározza, hogy milyen anyagból dolgozhatott a készítő. Mivel nem világsztárokról van szó, ebben a filmben a fake fragek használatának gyanúja fel sem merülhet, senki se várjon egy körben tíz esztelenül késsel futó terroristát betunkoló CT-t, és Chuck Norris körbepörgőforgórugását sem próbálták leutánozni az egy golyós fejesek előtt. Ám mindezek nélkül is akadtak olyan jelenetek, ahol az ember elégedetten hümmögött, hogy ez bizony nem volt csúnya, összességében pedig azt kell mondjam, hogy maximálisan élvezhető frageket kapunk végig. Talán külön elismerést érdemel, hogy ez esetben kimaradtak a publik fragek, helyettük pedig a már-már kötelező mixfragek mellett ropogós, LAN-os lövéseket élvezhetünk.
A megszerkesztettséget vizsgálva az első dolog, ami feltűnt, hogy a mostanában megjelenő filmekkel ellentétben a készítő nem akarja mindenféle egymásra pakolt effekt segítségével elkápráztatni az nézőt, (megjegyezném ez a készítők nagyon kis hányadának sikerül csak) egy letisztult és élvezhető filmet készített, olyat, melyben az ember meg tud csodálni egy-egy lövést anélkül, hogy epilepsziás rohamot kapna a villogó és össze-vissza pörgő képernyő láttán. Az into és az outro egy kis hiányérzetre adhat okot, vagyis inkább ezek hiánya. Igaz, valami kis introcskát láthatunk az elején, ám ez az én ízlésemnek kevés. Nálam a jó movie szép fragekből, élvezhető, nem túlefektezett középső részből, de ütős intro-ból és outro-ból áll. Ez a rész sajnos itt kimaradt.
Még egy valami, melyre a szerkesztés kapcsán mindenképpen ki kell térnünk, ez pedig a zenére vágás. Nos, azt kell mondjam, itt sem lehet sok panaszunk. Talán a zenei választásnak is köszönhető, de sehol nem lesz hiányérzetünk ezzel kapcsolatban, sőt egy-két helyen kifejezetten látványosan sikerült elkapni az ütemet. Ha már a zenénél tartunk... Azt gondolom, hogy egy movie értékelésének ez a legnehezebb pontja, hiszen ahány ember, annyi zenei ízlés. Jelen esetben a fragmoviek már megszokott zenei stílusát kapjuk. Tehát rock, rock hátán, mellyel alapból nem is lenne baj, de véleményem szerint az alkotó olyannyira megpróbált egy stílust körbejárni, hogy a 7:57 perces játékidő alatt öt dal is szerephez jutott, ám ezt a film alatt nem igen lehetett érzékelni. Az utolsó, levezető szám kivételével a másik négy annyira hasonlított egymásra, hogy olyan volt az érzésem, mintha végig ugyan az a zene szólna alatta. Nem volt észrevehető lágy, lassabb, esetleg az átlagnál pörgősebb rész. Számomra ez kicsit hiányzott, mivel pár agresszívebb ritmusváltás még jobban feldobta volna, az amúgy kifejezetten élvezetes filmet.
Összességében egy élvezhető, hangulatos és letisztult alkotást csodálhatunk mintegy nyolc percen keresztül, ha pedig még azt is megemlítem, hogy a látszattal ellentétben ez volt hamiltoN* első filmje, akkor azt hiszem bátran kijelenthetem, hogy egy ígéretes filmkészítő munkáját nézhetjük meg. Mindenkinek kötelező darab.